chevron_left chevron_right
Job 11
Felele a Naamából való Czófár, és monda: A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza? Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?! Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened! És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből. Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra! És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is. Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd; Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság; Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél; Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel. Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked. De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
chevron_left Prev Job 11 Next chevron_right