chevron_left chevron_right
Job 12
Felele erre Jób, és monda: Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség! Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket? Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant! A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt? A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é? Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem. Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet. Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja. A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
chevron_left Prev Job 12 Next chevron_right