chevron_left chevron_right
Job 18
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda: Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár. A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő [szokott] ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága. Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján. Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
chevron_left Prev Job 18 Next chevron_right