chevron_left chevron_right
Job 39
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek? Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak. Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld [gazt] felkeres. Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé? A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]
chevron_left Prev Job 39 Next chevron_right