chevron_left chevron_right
Job 4
És felele a témáni Elifáz, és monda: Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz! Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék: Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
chevron_left Prev Job 4 Next chevron_right