chevron_left chevron_right
Ps 102
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.] Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.] Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. ]
chevron_left Prev Ps 102 Next chevron_right