Grádicsok éneke. Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtől! Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra [készek.]