chevron_left chevron_right
Ps 144
Dávidé. Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
chevron_left Prev Ps 144 Next chevron_right