chevron_left chevron_right
Ps 50
Asáf zsoltára. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.] Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
chevron_left Prev Ps 50 Next chevron_right