Select Book
Old Testament (39)
Gen
Exod
Lev
Num
Deut
Josh
Judg
Ruth
1Sam
2Sam
1Kgs
2Kgs
1Chr
2Chr
Ezra
Neh
Esth
Job
Ps
Prov
Eccl
Song
Isa
Jer
Lam
Ezek
Dan
Hos
Joel
Amos
Obad
Jonah
Mic
Nah
Hab
Zeph
Hag
Zech
Mal
New Testament (27)
Ps — Select Chapter
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
Search in HKB1
Reading Settings
Size
20
Height
1.8
Font
Aszáf zsoltára.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.