chevron_left chevron_right
Ps 78
Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; Hogy megtudja [azokat] a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak; Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá; Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vevé, hogy test ők, [és olyanok, mint] az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. Hányszor keserítették őt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?! És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. Nem emlékeztek meg az ő kezéről, [sem] a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök időre fundált. És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
chevron_left Prev Ps 78 Next chevron_right