chevron_left chevron_right
Ps 79
Aszáf zsoltára. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
chevron_left Prev Ps 79 Next chevron_right