chevron_left chevron_right
Prov 27
Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.] Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél. A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt? Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja. A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes. Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.] A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik. [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az ő barátjának orczáját. [Mint] a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik. Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat. [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az ő híre-neve szerint. Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é? [Mikor] levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek: Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául, És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
chevron_left Prev Prov 27 Next chevron_right