chevron_left chevron_right
Prov 5
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet, Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné. Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől! Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához, Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek; Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.] Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested, És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém, És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet! Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette! Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet. Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai? Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled. Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének. A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen. És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek? Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli. A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg. Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
chevron_left Prev Prov 5 Next chevron_right