chevron_left chevron_right
Song 8
Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, Az ő balkeze az én fejem alatt, Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: Kicsiny húgunk van nékünk, Ha ő kőfal, [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal, Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: Oh te, a ki lakol a kertekben! Fuss én szerelmesem,
chevron_left Prev Song 8 Next chevron_right