Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Új isteneket ha választott [a nép,] Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik ültök fehér szamarakon, Az íjászok szavával a vízmerítők között, Kelj fel, kelj fel Debora! Akkor lejött a hősök maradéka; Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, És Issakhár fejedelmei Deborával, Miért [maradtál] ülve a hodályban? Gileád a Jordánon túl pihen. [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, Királyok jöttek, harczoltanak; Az égből harczoltak, A Kison patakja seprette el őket; Akkor csattogtak a lovak körmei Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, [Az] vizet kért, ő tejet adott, Balját a szegre, Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Kinézett az ablakon, és jajgatott Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!