A Lukács 24,27-45 –ig terjedő Igeversekben, példázatot találunk arról, hogy mi történik ha valóban úgy járunk a mi URUNK-kal, hogy Ő beszélhessen velünk: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden Igehelyeket, amelyek Őreá vonatkozának vala … És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék Őt; …És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor az úton velünk beszélt miközben az Igehelyek jelentését felta´rta? …Ekkor felele és monda nékik: Ez az én beszédeimnek jelentése, amelyeket szóltam hozzátok, mikor még veletek valék: hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Ekkor megnyitotta értelmöket, hogy értsék az Írásokat.“

A mi URUNK Jézus Krisztus mindenkor egy és ugyanaz. Amit akkor tett és amit az Ő tanítványai és az újtestamentumi gyülekezet a kezdetben átéltek, ugyanazon tapasztalatokon mi is szükségszerűen által kell menjünk ma is. Valamennyi próféciák amelyek a mi URUNK és Szabadítónkra vonatkoztak, bebizonyosodtak az ő beteljesedésükben. Pál apostol a következőképpen foglalja össze: „Én ugyanis azt továbítottam számotokra elsősorban, amit én is úgy vettem át, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint, és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint…“ (1. Kor. 15,3-4).

Az újtestamentumi gyülekezet alapításától fogva a szent Szellem kitöltetése által (Ap.Csel.2) beteljesedtek az ígéretek a Jóel próféta 3. fejezetéből.

Ugyanis, mi még mindig a biblia napjaiban élünk. Az embernek fia a hét gyertyatartók között jár. Most, a Jézus Krisztus visszajövetele előtt ugyanaz a bibliai mintakép érvényes mint akkor. Isten valamely szolgájának közvetlen küldetési kötelességének legfőbb tartalma, mindent, ami Isten országát illeti, az Írások alapján besorolni. Kimondhatatlan örömmel tölt el bennünket az a tény , hogy a mi testvéreink az újtestamentum kezdetekor összesen 845. idéztek az Ótestamentumból, ezzel pedig az üdvtörténetet bibliai alapra állították. Az újtestamentumi gyülekezet az apostolok és próféták alapkövére épült fel, amelynél fogva maga Jézus Krisztus úgy a szegletkő mint a zárókő (Efézus 2,20; Zakariás 4,6-7).

Minden igazi tanítás, Isten Igéjére van alapozva; minden hamis tanítás pedig értelmezéseken alapszik. Minden, ami Isten üdvtörténetével kapcsolatos, a bibliai próféciákban előre kijelentetett és nem tűr saját magyarázatokat. János apostol világosan és érthetően kijelentette, nem létezik olyan hazugság amelynek eredete az igazságban lenne és hogy „senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert az Ő magva maradandóan benne van.“ (1. Ján. 3,9). Ugyanezt írja az Igazságról is: „ ... amely maradandóanbennünk lakozik és közöttünk lesz mindörökké“ (2. Ján.2). Ámen!

Amint tudjuk, valamennyi jönvendőlések és próféciák, amelyek a mi URUNK és Szabadítónk első eljövetelére vonatkoznak, földönjártakor mind beteljesedtek. Ugyanezt elmondhatjuk erről a korszakról is, közel az Ő második eljövetele előtt. Istennek minden egyes szava annak megvalósulásába kell átmenjen. Amikor az idő elérkezett, nem lesz többé szó valamilyen tanításról vagy ún. „kinyilatkoztatásról“, hanem a realítás bizonyítani fogja az ígéretek valóra válását. A Jézus Krisztus születése realítás volt, úgyszintén az Ő élete és az Ő szolgálata, az Ő szenvedése és az Ő halála, az Ő feltámadása és az Ő mennybemenetele tény és valóság volt; éppen így tény és valóság lesz az Ő visszajövetele, a feltámadás, az átváltozás és az Öveinek mennybe való felvétetése átélt ralitás lesz. Minden meg fog úgy történni, amint le lett írva és az ígéretekbe hátra lett hagyve.

Hasonlatosan az ígéret is: „Ímé én elküldöm néktek Ilyést, a prófétát, mielőtt eljön az ÚR-nak nagy és rettenetes napja“ (Mal. 4,5), val´óra kellett váljon most, úgy amint a mi URUNK az Ő földönjárta idején igazolta a jövendőre nézve: „Ilyés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít“ (Máté 17,11; Márk 9,12). Amit bejelentett a mi URUNK a Luk.ev. 17,22-30 –ban hasonlatosan be kellet most teljesedjen. Az embernek Fia hasonló módon kinyilatkoztatta Önmagát a tökéletes prófétikus szolgálat által és a Messiás ismertetőjele által, mint az Ő földönjárta idején. Az Ap. Csel. 3,18-21 tartalma magába foglal egy fő-ígéretett, amely a gyülekezetnek adatott és amelynek be kell teljesülnie. Istent nem lehet elválsztani az Ő szavától; Ő hozzá van kötve az Ő szavához, a Jézus Krisztus visszajövetele előtt el fogja küldeni a felüdülésnek idejét, mert így áll írva: „KIT a mennynek magába kell fogadnia, a mindenek helyreállításának idejéig, melyről szent prófétáinak száján keresztül öröktől fogva szólott valal.“ (21. vers). Ez az IGY SZÓL AZ ÚR az Ő Igéjében. Először létre kell jöjjön a visszaszolgáltatás ideje és azután eljön az ÚR Vőlegény gyanánt, hogy az Ő menyasszony gyülekezetét, amely szenny és folt nélküli lesz (Efézus 5,27), felvegye magához a dicsőségbe (1. Thess.4,17). Úgyszintén az Izráel népére vonat´kozó ígéreteket, a prófétikus Ige világosságának fényében kell tekinteni. Az Izráel népének visszatérése az ő atyáik földére nemcsak egy jel a sokak közül, hanem Ige szerinti ismertetőjel, amit az ÚR a fügefa jelképébe szemünk elé tár, amely újra életre kap (Ésaiás 14,1; Ezékiel 36,24; Jeremiás 31,10; Máté 24,32; Luk.21,24). Istennek igazi fiai és leányai az ígéret gyermekeit képezik, amint Izsák is volt (Gal. 4,28), hiszik az ígéret beszédét és elnyerik az ígéret szellemét (Ap. Csel. 2,33).

A Lukács 24,27-45 –ig terjedő Igeversekben, példázatot találunk arról, hogy mi történik ha valóban úgy járunk a mi URUNK-kal, hogy Ő beszélhessen velünk: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden Igehelyeket, amelyek Őreá vonatkozának vala … És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék Őt; …És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor az úton velünk beszélt miközben az Igehelyek jelentését felta´rta? …Ekkor felele és monda nékik: Ez az én beszédeimnek jelentése, amelyeket szóltam hozzátok, mikor még veletek valék: hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Ekkor megnyitotta értelmöket, hogy értsék az Írásokat.“

A mi URUNK Jézus Krisztus mindenkor egy és ugyanaz. Amit akkor tett és amit az Ő tanítványai és az újtestamentumi gyülekezet a kezdetben átéltek, ugyanazon tapasztalatokon mi is szükségszerűen által kell menjünk ma is. Valamennyi próféciák amelyek a mi URUNK és Szabadítónkra vonatkoztak, bebizonyosodtak az ő beteljesedésükben. Pál apostol a következőképpen foglalja össze: „Én ugyanis azt továbítottam számotokra elsősorban, amit én is úgy vettem át, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint, és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint…“ (1. Kor. 15,3-4).

Az újtestamentumi gyülekezet alapításától fogva a szent Szellem kitöltetése által (Ap.Csel.2) beteljesedtek az ígéretek a Jóel próféta 3. fejezetéből.

Ugyanis, mi még mindig a biblia napjaiban élünk. Az embernek fia a hét gyertyatartók között jár. Most, a Jézus Krisztus visszajövetele előtt ugyanaz a bibliai mintakép érvényes mint akkor. Isten valamely szolgájának közvetlen küldetési kötelességének legfőbb tartalma, mindent, ami Isten országát illeti, az Írások alapján besorolni. Kimondhatatlan örömmel tölt el bennünket az a tény , hogy a mi testvéreink az újtestamentum kezdetekor összesen 845. idéztek az Ótestamentumból, ezzel pedig az üdvtörténetet bibliai alapra állították. Az újtestamentumi gyülekezet az apostolok és próféták alapkövére épült fel, amelynél fogva maga Jézus Krisztus úgy a szegletkő mint a zárókő (Efézus 2,20; Zakariás 4,6-7).

Minden igazi tanítás, Isten Igéjére van alapozva; minden hamis tanítás pedig értelmezéseken alapszik. Minden, ami Isten üdvtörténetével kapcsolatos, a bibliai próféciákban előre kijelentetett és nem tűr saját magyarázatokat. János apostol világosan és érthetően kijelentette, nem létezik olyan hazugság amelynek eredete az igazságban lenne és hogy „senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert az Ő magva maradandóan benne van.“ (1. Ján. 3,9). Ugyanezt írja az Igazságról is: „ ... amely maradandóan  bennünk lakozik és közöttünk lesz mindörökké“ (2. Ján.2). Ámen!

Amint tudjuk, valamennyi jönvendőlések és próféciák, amelyek a mi URUNK és Szabadítónk első eljövetelére vonatkoznak, földönjártakor mind beteljesedtek. Ugyanezt elmondhatjuk erről a korszakról is, közel az Ő második eljövetele előtt. Istennek minden egyes szava annak megvalósulásába kell átmenjen. Amikor az idő elérkezett, nem lesz többé szó valamilyen tanításról vagy ún. „kinyilatkoztatásról“, hanem a realítás bizonyítani fogja az ígéretek valóra válását. A Jézus Krisztus születése realítás volt, úgyszintén az Ő élete és az Ő szolgálata, az Ő szenvedése és az Ő halála, az Ő feltámadása és az Ő mennybemenetele tény és valóság volt; éppen így tény és valóság lesz az Ő visszajövetele, a feltámadás, az átváltozás és az Öveinek mennybe való felvétetése átélt ralitás lesz. Minden meg fog úgy történni, amint le lett írva és az ígéretekbe hátra lett hagyve.

Hasonlatosan az ígéret is: „Ímé én elküldöm néktek Ilyést, a prófétát, mielőtt eljön az ÚR-nak nagy és rettenetes napja“ (Mal. 4,5), val´óra kellett váljon most, úgy amint a mi URUNK az Ő földönjárta idején igazolta a jövendőre nézve: „Ilyés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít“ (Máté 17,11; Márk 9,12). Amit bejelentett a mi URUNK a Luk.ev. 17,22-30 –ban hasonlatosan be kellet most teljesedjen. Az embernek Fia hasonló módon kinyilatkoztatta Önmagát a tökéletes prófétikus szolgálat által és a Messiás ismertetőjele által, mint az Ő földönjárta idején. Az Ap. Csel. 3,18-21 tartalma magába foglal egy fő-ígéretett, amely a gyülekezetnek adatott és amelynek be kell teljesülnie. Istent nem lehet elválsztani az Ő szavától; Ő hozzá van kötve az Ő szavához, a Jézus Krisztus visszajövetele előtt el fogja küldeni a felüdülésnek idejét, mert így áll írva: „KIT a mennynek magába kell fogadnia, a mindenek helyreállításának idejéig, melyről szent prófétáinak száján keresztül öröktől fogva szólott valal.“ (21. vers). Ez az IGY SZÓL AZ ÚR az Ő Igéjében. Először létre kell jöjjön a visszaszolgáltatás ideje és azután eljön az ÚR Vőlegény gyanánt, hogy az Ő menyasszony gyülekezetét, amely szenny és folt nélküli lesz (Efézus 5,27), felvegye magához a dicsőségbe (1. Thess.4,17). Úgyszintén az Izráel népére vonat´kozó ígéreteket, a prófétikus Ige világosságának fényében kell tekinteni. Az Izráel népének visszatérése az ő atyáik földére nemcsak egy jel a sokak közül, hanem Ige szerinti ismertetőjel, amit az ÚR a fügefa jelképébe szemünk elé tár, amely újra életre kap (Ésaiás 14,1; Ezékiel 36,24; Jeremiás 31,10; Máté 24,32; Luk.21,24). Istennek igazi fiai és leányai az ígéret gyermekeit képezik, amint Izsák is volt (Gal. 4,28), hiszik az ígéret beszédét és elnyerik az ígéret szellemét (Ap. Csel. 2,33).