Némelyek kedvtelésből, állandó jelleggel űzött foglalatosságukká tették maguknak a Jelenések 10. fejezetét és a legkülönbözőbb tanításokat terjesztik efelől. Ennélfogva is fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Mit mond a szent Írás valóban a Jel. 10. fejezetében?“ Írva találunk ebben valamit is a Vőlegény eljöveteléről vagy a menyasszonyról? Természetesen, hogy semmit. A Jel. 10. fejezete olyan sorrendes pontossággal fog lezajlani, éspedig versről versre, amint le van írva. A Szövetség hatalmas angyala lejön az égből, felhőbe burkolva, szivárvánnyal a feje fölött, arca ragyog mint a nap, az Ő kezében nyitott könyvecskét tart, „jobb lábát a tengerre vetette, a balt a földre.“ Pontosan így fog megtörténni. „Azután hangos szóval kiáltott, mint mikor az oroszlán ordít. Amikor így kiáltott, elmondta a hét mennydörgés a maga szózatát.“ A kitűzött időben ez valósággal így fog megtörténni. Ezen a földön senkinek nem áll jogában, ezt az eseményt átszellemesíteni vagy önkényesen fejtegetni.

Avagy szüksége van-e Istennek valakinek a jóváhagyására, hogy mikor és hogy áll jogában, az Ő saját szavát hozzánk intézni, úgy amint le van írva? Jobb megértés céljából hadd idézzünk a héber Dávid H. Stern bibliafordításából. Ahol nálunk, a „trombita“ szól áll, ott a Shófár (a zsidó újévkor megfújt kürt) szó áll. Semmi magyarázat nélkül is, világosan láthatja mindenki az összefüggéseket a Jel. 10. fejezetéből. Először is fel kell érjük ésszel, hogy a hét angyal akik a trombitába fújnak, egy részt képeznek a hetedik pecsétből. De hiszen nem szabad abbahanunk az olvasást a 8. fejezet első versénél, hanem tovább kell olvassunk, hogy megtudjuk mit tartalmaz valóban a hetedik pecsét és mi van kifejezésre juttatva?! Mármost az írottak alapján, megvizsgálhatjuk magunkat, ha valóban úgy hiszünk-e,. amint a szent Írás mondja?!

„Amikor aztán a Bárány, felnyitotta a hetedik pecsétet, nagy csendesség lőn a mennyben, mintegy félóráig. És látám a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak; és adaték nékik hét Shófár — trombita.“ (8,1-2).

„Ekkor a hét angyal, akiknél a hét Shófár — trombita volt, felkészült arra, hogy a trombitákat megfújják.“ (6.vers).

„Az első angyal azért megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (7.vers).

„A második angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (8.vers).

„A harmadik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (10.vers).

„A negyedik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (12.vers).

A 13. vers második versétől kezdve ezt olvashatjuk: „Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a még hátralévő három angyal Shófárainak — trombitájának többi szavai miatt, akik még ezután fognak trombitálni.“

„Az ötödik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (9,1).

„A hatodik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (9,13).

Ennélfogva a kulcsó a „trombita“ — „Shófár“

Miután megszólaltatta a hat trombitáló angyal az ő „Shófárait“, még csak egy maradt hátra. Evégett találkozunk itt a rendkívüli előre jelzéssel, „…hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor az megfúja a Shófárt — trombitálni fog, befejeződik Istennek titka, úgy ahogy azt rabszolgáinak a prófétáknak örömüzenetként megbízhatóan tudatta.“ (10,7). Beteljesedése´t megtaláljuk írva a 11. fej. 15. versében, mert ott ezt találjuk írva: „Mármost megfújta a Shófárt — a trombitát a hetedik angyal és hangos szózatok támadtak a mennyben, melyek ezt mondták URUNK-é lett a királyi uralom e világnak országai fölött és az Ő Felkentjéé. És Ő király gyanánt fog uralkodni az örök korok korain át.“ Az összes felsorolt ügyek rendezett tökéletességben elő vannak írva. Létezik a gyülekezetnek hét angyala és létzikk a hét trombitálól angyal is. Az Istentől elrendelt szolgálat révén, a gyülekezet hetedik angyala szavának napjaiban, közhírré lettek téve az Ige összes titkai Mózes 1.könyvétől a Jelenések könyvének utolsó fejezetéig. A menyasszony – gyülekezet az Ige által tápláltatik, a szellemi eledelből, amely el lett tárolva. Ő készül az ő Vőlegényének eljövetelére és megtermékenyül benne az elragadtatásra való élő hit. A meghatározott időpontban felvétetik a dicsőségbe a menyegzői vacsorára.

Amikor a hetedik trombitáló angyal megfújja az ő Shófárját, lezárúl Istennek titka és kikiáltatik Krisztus királyi uralma. Így áll írva és így fog megtörténni! Óh, milyen tökéletesen ki lett nyilatkoztatva számunkra Isten üdv-terve! Magasztalva legyen a magasságos Isten! Kicsoda az az ember, aki merészkedik Istennek ellent mondani és az Ő szavát hatályon kívül helyezni és azt, amit a szent Irás olyan világosan és érthetően mond, saját magyarázatokkal helyettesíteni? Az Istentől küldött ember ajkán, végérvényes örök Igazság marad Istennek minden egyes szava. (1. Kir. 17,24)!

Mindannyiszor újra és újra fel kell tennünk a kérdést: „De mit szól hozzá a szent Írás?“, mert minden egyes bibliai kérdésre kizárólagosan csak a Biblia ad feleletet. A Jel. 10. fejezetében az ordítás a kulcsszó. Az ÚR a Júda törzsáből való oroszlán (Jel. 5,5). A Jel. 10.3 alapján mint egy oroszlán fog ordítani. Ehhez ezt olvassuk a Hóseás könyvében: „Az Urat fogják követni; Ő ordítani fog mint egy oroszlán; igen, Ő ordítani fog, és Izráel fiai remegve elősietnek a tenger felől.“ (11,10).

Jóel próféta is hasonlatosan jó előre megmondta: „Az ÚR pedig megharsan (ordít) a Sionról és felharsan hangja Jeruzsálemből úgy hogy az egek és a föld megrendülnek; de az Ő népének oltalma lesz az ÚR és az Izráel fiainak egy erős mentsvár.“ (3,16). Ezekből a versekből minden továbbiak nélkül felismerhető az összeköttetés Izráel gyermekeivel kapcsolatosan, amikor az ÚR ordítani fog mint az oroszlán.

Hogy a lista ki legyen egészítve és hogy ez a téma legalább három tanúvallomásán meg legyen alapozva, figyelembe vesszük még Ámos prófétát is: „Az ő szavai pedig így hangzottak: Amikor az ÚR a Sionról ordít és Jeruzsálemből felharsan hangja…“ (1,2).

A Jelenések 10. fejezetében nem kísérik az Urat sem az angyalok sem az Ő menyasszonya. Úgy mint József az Ótestamentumban visszahagyta az ő menyasszonyát — feleségét a palotában, és megismertette magát másodszor az ő testvéreivel, úgy az ÚR is visszahagyja a dicsőségben az Ő menyasszonyát — az Ő feleségét a pogányok közül és leleplezi magát az Ő testvéreinek, a zsidóknak. Idézet William Branhamtól: „Ő a palotában maradt, miközben megismertette magát az ő testvéreinek. Miután az ÚR Jézus az Ősaját népétől vissza lett utasítva, választott magának egy menyasszonyt a pogányok közül, és Ő felveszi őt innen a palotában, az Ő dicsőségében, az Ő Atyjának házában a nagy menyegzői vacsorára és lejön mégegyszer rövid időre, hogy megismertesse magát az Ő testvéreivel, a 144.000 –el.Lássátok, milyen tökéletesek a jelképek.“ (Pecsétek könyve 42. old.). Majd csak mikor leszáll és lábaival rááll a földre és a tengerre, annak eredeti tulajdonossa gyanánt, fog ordítani mint egy oroszlán. Pontosan ez lesz az a pillanat, amikor a hét menydörgés hangja felharsan. IGY SZÓL AZ ÚR az Ő Igéjében!

Ha valaki azt állítja, hogy mindezek már megtörténtek, úgy letagadja a szent Írást mint legnagyobb tekintélyt és egész nyilvánvalóan tévútra lett vezetve valamilyen fonák szellemtől, azáltal, hogy egy magyarázatot hisz, ahelyett, hogy az Írás reális beteljesedését kivárja. Istennek egy igaz embere, akinek elhivatását Isten is igazolja, egy pillanatig sem fog (félre)értelmezéseket elhinni a Jelenések 10. fejezete felől vagy valamely más Igeversekről. Mert nem létezik olyan hazugság amelynek eredete az Igazságból lenne, és minden saját értelmezés egy hazugság.

Feltétlenül szükségszerű, minden egyes Igeverset úgy hagyni, amint van. Amikor arról van szó, hogy az ÚR eljön hazavinni az Ő menyasszonyát, úgy Vőlegény gyanánt van megemlítve. Amikor az Izráel fiaival való megismertetéséről van szó, a Szövetség angyala lesz (2. Mózes 3,7-10; Ap. Csel. 7,30-38; s más Igehelyek igazolják). Úgy amint az újtestamentum elején volt, úgy van most is. Minden ígéretekre alapozó esemény szabatosan össze van kötve annak beteljesedésével.

Némelyek kedvtelésből, állandó jelleggel űzött foglalatosságukká tették maguknak a Jelenések 10. fejezetét és a legkülönbözőbb tanításokat terjesztik efelől. Ennélfogva is fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Mit mond a szent Írás valóban a Jel. 10. fejezetében?“ Írva találunk ebben valamit is a Vőlegény eljöveteléről vagy a menyasszonyról? Természetesen, hogy semmit. A Jel. 10. fejezete olyan sorrendes pontossággal fog lezajlani, éspedig versről versre, amint le van írva. A Szövetség hatalmas angyala lejön az égből, felhőbe burkolva, szivárvánnyal a feje fölött, arca ragyog mint a nap, az Ő kezében nyitott könyvecskét tart, „jobb lábát a tengerre vetette, a balt a földre.“ Pontosan így fog megtörténni. „Azután hangos szóval kiáltott, mint mikor az oroszlán ordít. Amikor így kiáltott, elmondta a hét mennydörgés a maga szózatát.“ A kitűzött időben ez valósággal így fog megtörténni. Ezen a földön senkinek nem áll jogában, ezt az eseményt átszellemesíteni vagy önkényesen fejtegetni.

Avagy szüksége van-e Istennek valakinek a jóváhagyására, hogy mikor és hogy áll jogában, az Ő saját szavát hozzánk intézni, úgy amint le van írva? Jobb megértés céljából hadd idézzünk a héber Dávid H. Stern bibliafordításából. Ahol nálunk, a „trombita“ szól áll, ott a Shófár (a zsidó újévkor megfújt kürt) szó áll. Semmi magyarázat nélkül is, világosan láthatja mindenki az összefüggéseket a Jel. 10. fejezetéből. Először is fel kell érjük ésszel, hogy a hét angyal akik a trombitába fújnak, egy részt képeznek a hetedik pecsétből. De hiszen nem szabad abbahanunk az olvasást a 8. fejezet első versénél, hanem tovább kell olvassunk, hogy megtudjuk mit tartalmaz valóban a hetedik pecsét és mi van kifejezésre juttatva?! Mármost az írottak alapján, megvizsgálhatjuk magunkat, ha valóban úgy hiszünk-e,. amint a szent Írás mondja?!

„Amikor aztán a Bárány, felnyitotta a hetedik pecsétet, nagy csendesség lőn a mennyben, mintegy félóráig. És látám a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak; és adaték nékik hét Shófár — trombita.“ (8,1-2).

„Ekkor a hét angyal, akiknél ahét Shófár — trombita volt, felkészült arra, hogy a trombitákat megfújják.“ (6.vers).

„Az első angyal azért megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (7.vers).

„A második angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (8.vers).

„A harmadik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (10.vers).

„A negyedik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (12.vers).

A 13. vers második versétől kezdve ezt olvashatjuk: „Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a még hátralévő három angyal Shófárainak — trombitájának többi szavai miatt, akik még ezután fognak trombitálni.“

„Az ötödik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (9,1).

„A hatodik angyal is megfújta a Shófárt — trombitát: …“ (9,13).

Ennélfogva a kulcsó a „trombita“ — „Shófár“

Miután megszólaltatta a hat trombitáló angyal az ő „Shófárait“, még csak egy maradt hátra. Evégett találkozunk itt a rendkívüli előre jelzéssel, „…hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor az megfúja a Shófárt — trombitálni fog, befejeződik Istennek titka, úgy ahogy azt rabszolgáinak a prófétáknak örömüzenetként megbízhatóan tudatta.“ (10,7). Beteljesedése´t megtaláljuk írva a 11. fej. 15. versében, mert ott ezt találjuk írva: „Mármost megfújta a Shófárt — a trombitát a hetedik angyal és hangos szózatok támadtak a mennyben, melyek ezt mondták URUNK-é lett a királyi uralom e világnak országai fölött és az Ő Felkentjéé. És Ő király gyanánt fog uralkodni az örök korok korain át.“ Az összes felsorolt ügyek rendezett tökéletességben elő vannak írva. Létezik a gyülekezetnek hét angyala és létzikk a hét trombitálól angyal is. Az Istentől elrendelt szolgálat révén, a gyülekezet hetedik angyala szavának napjaiban, közhírré lettek téve az Ige összes titkai Mózes 1.könyvétől a Jelenések könyvének utolsó fejezetéig. A menyasszony – gyülekezet az Ige által tápláltatik, a szellemi eledelből, amely el lett tárolva. Ő készül az ő Vőlegényének eljövetelére és megtermékenyül benne az elragadtatásra való élő hit. A meghatározott időpontban felvétetik a dicsőségbe a menyegzői vacsorára.

Amikor a hetedik trombitáló angyal megfújja az ő Shófárját, lezárúl Istennek titka és kikiáltatik Krisztus királyi uralma. Így áll írva és így fog megtörténni! Óh, milyen tökéletesen ki lett nyilatkoztatva számunkra Isten üdv-terve! Magasztalva legyen a magasságos Isten! Kicsoda az az ember, aki merészkedik Istennek ellent mondani és az Ő szavát hatályon kívül helyezni és azt, amit a szent Irás olyan világosan és érthetően mond, saját magyarázatokkal helyettesíteni? Az Istentől küldött ember ajkán, végérvényes örök Igazság marad Istennek minden egyes szava. (1. Kir. 17,24)!

Mindannyiszor újra és újra fel kell tennünk a kérdést: „De mit szól hozzá a szent Írás?“, mert minden egyes bibliai kérdésre kizárólagosan csak a Biblia ad feleletet. A Jel. 10. fejezetében az ordítás a kulcsszó. Az ÚR a Júda törzsáből való oroszlán (Jel. 5,5). A Jel. 10.3 alapján mint egy oroszlán fog ordítani. Ehhez ezt olvassuk a Hóseás könyvében: „Az Urat fogják követni; Ő ordítani fog mint egy oroszlán; igen, Ő ordítani fog, és Izráel fiai remegve elősietnek a tenger felől.“ (11,10).

Jóel próféta is hasonlatosan jó előre megmondta: „Az ÚR pedig megharsan (ordít) aSionról és felharsan hangja Jeruzsálemből úgy hogy az egek és a föld megrendülnek; de az Ő népének oltalma lesz az ÚR és az Izráel fiainak egy erős mentsvár.“ (3,16). Ezekből a versekből minden továbbiak nélkül felismerhető az összeköttetés Izráel gyermekeivel kapcsolatosan, amikor az ÚR ordítani fog mint az oroszlán.

Hogy a lista ki legyen egészítve és hogy ez a téma legalább három tanúvallomásán meg legyen alapozva, figyelembe vesszük még Ámos prófétát is: „Az ő szavai pedig így hangzottak: Amikor az ÚR aSionról ordít és Jeruzsálemből felharsan hangja…“ (1,2).

A Jelenések 10. fejezetében nem kísérik az Urat sem az angyalok sem az Ő menyasszonya. Úgy mint József az Ótestamentumban visszahagyta az ő menyasszonyát — feleségét a palotában, és megismertette magát másodszor az ő testvéreivel, úgy az ÚR is visszahagyja a dicsőségben az Ő menyasszonyát — az Ő feleségét a pogányok közül és leleplezi magát az Ő testvéreinek, a zsidóknak. Idézet William Branhamtól: „Ő a palotában maradt, miközben megismertette magát az ő testvéreinek. Miután az ÚR Jézus az Ő  saját népétől vissza lett utasítva, választott magának egy menyasszonyt a pogányok közül, és Ő felveszi őt innen a palotában, az Ő dicsőségében, az Ő Atyjának házában a nagy menyegzői vacsorára és lejön mégegyszer rövid időre, hogy megismertesse magát az Ő testvéreivel, a 144.000 –el.  Lássátok, milyen tökéletesek a jelképek.“ (Pecsétek könyve 42. old.). Majd csak mikor leszáll és lábaival rááll a földre és a tengerre, annak eredeti tulajdonossa gyanánt, fog ordítani mint egy oroszlán. Pontosan ez lesz az a pillanat, amikor a hét menydörgés hangja felharsan. IGY SZÓL AZ ÚR az Ő Igéjében!

Ha valaki azt állítja, hogy mindezek már megtörténtek, úgy letagadja a szent Írást mint legnagyobb tekintélyt és egész nyilvánvalóan tévútra lett vezetve valamilyen fonák szellemtől, azáltal, hogy egy magyarázatot hisz, ahelyett, hogy az Írás reális beteljesedését kivárja. Istennek egy igaz embere, akinek elhivatását Isten is igazolja, egy pillanatig sem fog (félre)értelmezéseket elhinni a Jelenések 10. fejezete felől vagy valamely más Igeversekről. Mert nem létezik olyan hazugság amelynek eredete az Igazságból lenne, és minden saját értelmezés egy hazugság.

Feltétlenül szükségszerű, minden egyes Igeverset úgy hagyni, amint van. Amikor arról van szó, hogy az ÚR eljön hazavinni az Ő menyasszonyát, úgy Vőlegény gyanánt van megemlítve. Amikor az Izráel fiaival való megismertetéséről van szó, a Szövetség angyala lesz (2. Mózes 3,7-10; Ap. Csel. 7,30-38; s más Igehelyek igazolják). Úgy amint az újtestamentum elején volt, úgy van most is. Minden ígéretekre alapozó esemény szabatosan össze van kötve annak beteljesedésével.