Egy küldetés azzal jár, amit az Úr mondott: „Ahogyan Engem elküldött az Atya, Én is akként küldelek el titeket” (Jn.20:21). Erről Pál apostol is tanúvallomást tudott tenni, amikor beszámolt az ő elhívatásáról: „… Meg foglak oltalmazni az Izráel népétől és a pogányoktól, akikhez el akarlak küldeni téged: Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az Énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Ap.Csel.26:17-18).

Az intő Szavak, amelyeket Pál apostol munkatársához, Timóteushoz intézett, énreám is éppen úgy vonatkoznak, mint Isten valamennyi szolgáira: „Úgy teljesítsd hivatásodat, hogy szeplőtlenül, fogyatékosság nélkül, feddhetetlenül megmaradj a mi Urunk Jézus Krisztusunk megjelenéséig …” (1.Tim.6:14).

Először is az Úr kell egy rendeletet (megbízást) adjon, mielőtt teljesíteni lehetne azt. Pál apostol kapott egy rendeletet; ő meg tudta nevezni a napot, az órát, a helyet és azt amit ennélfogva mondott neki (Ap.Csel.9; 22; 26). Ugyanúgy Mózes is tanúskodni tudott erről (2.Móz.3), valamint Józsué is (1.Fej) bizonyíthatta. Ézsaiás erről számol be: „Ezek után a Mindenható Úr Szavát hallottam, aki ezt mondta: »Kit küldjek el, és ki megy el a mi követségünkbe?« Én ezt mondtam: »Itt vagyok, engem küldj!«” (Ézs.6:8). Istennek valamennyi szolgái tanúvalómásul adja az ő elhívatását. Branham testvér hivatkozhatott 1933 június 11-re, 1946 május 7-re, 1963 február 28-ra, és az 1963 március 17 – 24 -ig terjedő időszakra, amelyekben az Úr különös utasításokat adott neki.

Hasonló módon én is visszatekinthetek a különös élményekre, amelyeknél az Úr az „Én szolgám” felszólítással fordult hozzám, elkezdve 1962 április 2-val, meg tudom adni a helyet, az időt és azt, amit valamennyiszer parancsoló hangon utasított. Isten kegyelméből pontosan követtem minden egyes utasítást, amelyet az Úr adott nekem — minden csak kegyelem, ami egy isteni elhívatáshoz és küldetéshez tartozik.

A mi hűséges Urunk közvetlen utasításairól és a természetfeletti élményekről, amelyekben részem lehetett, megemlítettem egyeseket a 2005 -ős decemberi Körlevélben. Ez nem fordult elő a Biblia napjai óta. Mindazonáltal mivel megérkeztünk a teljes üdvtörténelem legfontosabb szakaszába, kitünteti az Úr számunkra, hogy aggódik Ő gyülekezete miatt. A megbízatásnak feddhetetlenül eleget kell tenni, írja Pál apostol.

Az első körlevelemet 1966 szeptemberén a következő szavak kíséretében írtam alá: „Isten megbízásából munkálkodva”. És ez így maradt mind a mai napig. Senki nem tudja elképzelni, hogy mit jelent, az Úr minden ízületen átható hangját hallani és közvetlen utasításokat kapni.

Isten döntése volt, engem az egész világra elküldeni az Ő tiszta, szent Ige-üzenetének hordozójaként. Ő úgy vezette a dolgokat, hogy Branham testvért 10 éven át személyen megismerhettem és részt vehettem az ő összejövetelein úgy Németországban, mint az Egyesült Államokban. Én szem- és fültanúja vagyok annak, amit Isten a mi időnkben végzett. Soha nem fogom elfelejteni 1955 augusztus 15. a legelső találkozásomat Branham testvérrel. Még mielőtt köszöntem neki, így szólt hozzám: „Te egy prédikátora vagy az Evangéliumnak.” Így, történetesen nagyon jól visszaemlékszem 1958 június 12-ére, amikor Dallasban, Texas, így szólt hozzám: „Frank testvér, te vissza fogsz térni ezzel az Ige-üzenettel Németországba.” Ugyanazon tévedhetetlen prófétikus adománnyal megismételte 1962 december 3. azt, amit az Úr az elhívatásomnál mondott nekem, és a következő szavakkal fejezte be: „Várj az eledel kiosztásával, amíg megkapod a hátralékot is.”

Ő felkért engem arra, hogy a következő szombaton, 1962 december 8 -án, szóljak helyette a Clifton’s Cafeteriában, Demos Shakariannál, a keresztény üzletemberekhez, mert ő maga egy látomás következtében, elő kellett készítse az átköltözését Tucsonba, Arizónába. Arra is megkért, hogy vasárnap, december 9 -én, beszéljek helyette az Ernest Hutton gyülekezetben, Oaklandban, Kaliforniában. Sőt megadta nekem a Paulaseer Lawrie címét is, aki részt vett a Bombayban tartott összejövetelein és egy ismert gyógyító Evangélista volt. Kapcsolatba kellene lépnem vele, ha Indiába utaznék. Tovább tudnám folytatni a beszámolásokat, hogy milyen csodálatosan vezetett a mi hűséges Urunk kezdettől fogva.

Isten eleve határozata és vezetése révén hordozva lett az Ige-üzenet az egész világra, úgy, amint az Isten emberének meg lett mondva, most a Jézus Krisztus visszajövetele előtt. Máté 24:14 alapján lett minden népnek tanúvallomásul a teljes, örökérvényű Evangélium hirdetve, és a vég el fog jönni. Erre utalnak a végidők jelei is. A mi Urunk mondotta: „Amikor pedig látjátok, hogy mindezek elkezdődnek megtörténni, bátorítsátok magatokat, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Luk.21:28).

Amennyire bizonyos az, hogy az írott Ige tévedhetetlen és hiba nélküli, annyira bizonyos az is, hogy a Bárány menyasszonya, aki elfogadja Isten kinyilatkoztatott Szavát, az elragadtatásnál feddhetetlenül, igen, folt és ránc nélkül fog a Vőlegénnyel találkozni. Mindenki számára egyértelműnek kell lennie, hogy egy tévtanító és senki a megtévesztettek közül nem lesz elragadva. Isten az Ő pecsétjét, csak a vérben megmosottakra és az Igében megszenteltekre nyomhatja rá (2.Kor.1:21-22).

Az idő közel, az idő elérkezett. Ha még egyszer visszatekintünk a közelmúltra, akkor a jövőre nézve verőfényes tekintettel. Mindazok, akik a Branham testvér szolgálatát ismerik, jól tájékozottak az 1933 -1965 évekről. Mindazonáltal ki az, aki felismerte az Isten végzéseit 1966-tól az elhívatás és a megígért küldetés által?

53 év óta az igazi Igehirdetés folytatásával van dolgunk, amely Isten közvetlen megbízásából világszerte történik. Létezik két szakasz: az egyik 1966-1979 -ig. Amióta a Sátán 1979-ben engem és a gyülekezetet szét akarta rombolni, már ismét 40 év telt el. Ilyen jellegű dolog még soha ezelőtt nem létezett: A föld végső határait elérte az Ige és emberek milliói tudomást szerezhettek afelől, amit Isten a mi időnkben végzett. Isten nem késlekedik az Ő ígéreteivel. Mindazonáltal vár mindaddig, amíg betelik a teljes szám és az utolsók is hozzá csatlakoznak. Sajnos, különösen 40 éve, fellépnek testvérek, akiknek semmi elhivatásuk nincsen. Az ő saját tanításaikat terjesztik elő, tanítványokat toborozva a követségükbe „A próféta mondta!” jelszóval. Így sok városban különböző csoportosulások keletkeztek, az úgynevezett „üzenet-csoportjai”, akik az illető vezetőt és annak tanítását követik.

Az Úr azonban csak az Ő gyülekezetét építi. Nekem parancsba adta elhivatásomnál: „Én szolgám, ne alapíts helybeli gyülekezeteket és ne szerkessz énekeskönyvet, mert ezek a denominációk jelei!” Amennyire bizonyos az, hogy 1976 szeptember 19 -én azt mondta nekem: „Én szolgám, Én a Máté 24:45-47 alapján arra rendeltelek el, hogy kellő időben kiosszad az eledelt”, annyira bizonyos az is, hogy a szolgáló testvérek különböző országokban és városokban, ugyanazt a szellemi eledelt osztják tovább a gyülekezetekben.

Eltelt 53 éve az áldott Ige-üzenet hirdetésének, 40 éve a belopózkodott hamis testvéreknek, akik megtévesztő tanításokat terjesztenek tovább. Most pedig visszatérnek Istennek az összes igazi gyermekei a megtévesztett irányzatokból, akik 1979 óta egy hamis befolyás alá kerültek. Az Ige-üzenet elérte a föld végső határait — a mi Megváltónk visszajövetele küszöbön álló esemény. Hangosan és egyértelműen hangoztatni lehet: „Íme jön a Vőlegény! Készüljetek fel és menjetek elébe!” Branham testvér gyakran mondta: „Az estének idején világosság fog keletkezni!”; ez bekövetkezett. Mármost azonban megérkeztünk az éjfél idejébe. Csak azok, akik készen vannak, fognak bemenni a menyegzői vacsorára. Branham testvér végrehajtotta az ő elhivatását; én magam teljesítem az elhivatásomat. Akinek van füle hallja, és aki Istenből van, el fogja fogadni. A küldetésre való tekintettel pedig, mindenki vizsgálja meg saját magát. Így szól az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: aki akkor befogadja azt, akit elküldök, amikor elküldöm azt, Engem fogad be; aki pedig Engem befogad, azt fogadja be, aki Engem elküldött” (Ján.13:20).

Mindazok, akik úgy vélik, hogy hisznek az üzenetben, körül kellene nézzenek a saját városukban és fel kéne tegyék a kérdést: Hány gyülekezete volt Istennek Efézusban, Korinthusban, Filadelfiában és Laodiceában? Akkor valami nem illik össze, ha manapság egy városban több „Ige-üzenet szerinti gyülekezet” létezik. Elérkezett az idő, hogy elkezdődjék Isten házán az ítélet, „… amely az élő Isten egyháza, az Igazság oszlopa és bástyája” (1.Tim.3:15).

Bibliai újjászületést várunk, amely az Isten erejében nyilvánul meg. Hadd legyen ez az év, az örömünnep éve, amelyben az összes megtévesztetnek hirdettetik a felszabadulás. Az idő közel van, máris itt van, ahol minden valódi hívőnek bármilyen helyen egy szívnek és egy léleknek kell lennie, úgy mint a kezdetben. Az Úr az ajtó előtt áll és zörget.

Hadd szolgáljanak a következő Igeversek felbátorításunkra és a hitben való felerősödésünkre: „De Isten a kezes azért, hogy a hozzátok intézett beszédünk, nem volt »igen« is és »nem« is … Mert Istennek valamennyi Ígéreteire nézve, Őbenne van az »Igen«, és ezért Őáltala következik be az »Ámen« is, az Isten dicsőségére miáltalunk. Aki pedig minket veletek együtt a Krisztusban szilárdan megalapozott és felkent, az Isten az. Ő az, aki az Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szent Szellem zálogát adta szívünkbe” (2.Kor.1:18-22).

„Én Pál, Isten akaratából Jézus Krisztusnak egy apostola, üdvözletemet küldöm az Efézusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban való hívőknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. … hogy dicsőségének magasztalásara szolgáljunk, mint akik reménységünket eleve a Krisztusban vetettük. Őbenne pedig titeket is — miután hallomást szereztetek az Igazság Igéjéről, üdvösségetek Evangéliumáról, és hívőkké lettetek — eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel, amely örökségünk záloga, az Ő tulajdon gyülekezetének a megváltására és az Ő dicsőségének magasztalására.” (Eféz.1:1-14).

Egy küldetés azzal jár, amit az Úr mondott: „Ahogyan Engem elküldött az Atya, Én is akként küldelek el titeket” (Jn.20:21). Erről Pál apostol is tanúvallomást tudott tenni, amikor beszámolt az ő elhívatásáról: „… Meg foglak oltalmazni az Izráel népétől és a pogányoktól, akikhez el akarlak küldeni téged: Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az Énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Ap.Csel.26:17-18).

Az intő Szavak, amelyeket Pál apostol munkatársához, Timóteushoz intézett, énreám is éppen úgy vonatkoznak, mint Isten valamennyi szolgáira: „Úgy teljesítsd hivatásodat, hogy szeplőtlenül, fogyatékosság nélkül, feddhetetlenül megmaradj a mi Urunk Jézus Krisztusunk megjelenéséig …” (1.Tim.6:14).

Először is az Úr kell egy rendeletet (megbízást) adjon, mielőtt teljesíteni lehetne azt. Pál apostol kapott egy rendeletet; ő meg tudta nevezni a napot, az órát, a helyet és azt amit ennélfogva mondott neki (Ap.Csel.9; 22; 26). Ugyanúgy Mózes is tanúskodni tudott erről (2.Móz.3), valamint Józsué is (1.Fej) bizonyíthatta. Ézsaiás erről számol be: „Ezek után a Mindenható Úr Szavát hallottam, aki ezt mondta: »Kit küldjek el, és ki megy el a mi követségünkbe?« Én ezt mondtam: »Itt vagyok, engem küldj!«” (Ézs.6:8). Istennek valamennyi szolgái tanúvalómásul adja az ő elhívatását. Branham testvér hivatkozhatott 1933 június 11-re, 1946 május 7-re, 1963 február 28-ra, és az 1963 március 17 – 24 -ig terjedő időszakra, amelyekben az Úr különös utasításokat adott neki.

Hasonló módon én is visszatekinthetek a különös élményekre, amelyeknél az Úr az „Én szolgám” felszólítással fordult hozzám, elkezdve 1962 április 2-val, meg tudom adni a helyet, az időt és azt, amit valamennyiszer parancsoló hangon utasított. Isten kegyelméből pontosan követtem minden egyes utasítást, amelyet az Úr adott nekem — minden csak kegyelem, ami egy isteni elhívatáshoz és küldetéshez tartozik.

A mi hűséges Urunk közvetlen utasításairól és a természetfeletti élményekről, amelyekben részem lehetett, megemlítettem egyeseket a 2005 -ős decemberi Körlevélben. Ez nem fordult elő a Biblia napjai óta. Mindazonáltal mivel megérkeztünk a teljes üdvtörténelem legfontosabb szakaszába, kitünteti az Úr számunkra, hogy aggódik Ő gyülekezete miatt. A megbízatásnak feddhetetlenül eleget kell tenni, írja Pál apostol.

Az első körlevelemet 1966 szeptemberén a következő szavak kíséretében írtam alá: „Isten megbízásából munkálkodva”. És ez így maradt mind a mai napig. Senki nem tudja elképzelni, hogy mit jelent, az Úr minden ízületen átható hangját hallani és közvetlen utasításokat kapni.

Isten döntése volt, engem az egész világra elküldeni az Ő tiszta, szent Ige-üzenetének hordozójaként. Ő úgy vezette a dolgokat, hogy Branham testvért 10 éven át személyen megismerhettem és részt vehettem az ő összejövetelein úgy Németországban, mint az Egyesült Államokban. Én szem- és fültanúja vagyok annak, amit Isten a mi időnkben végzett. Soha nem fogom elfelejteni 1955 augusztus 15. a legelső találkozásomat Branham testvérrel. Még mielőtt köszöntem neki, így szólt hozzám: „Te egy prédikátora vagy az Evangéliumnak.” Így, történetesen nagyon jól visszaemlékszem 1958 június 12-ére, amikor Dallasban, Texas, így szólt hozzám: „Frank testvér, te vissza fogsz térni ezzel az Ige-üzenettel Németországba.” Ugyanazon tévedhetetlen prófétikus adománnyal megismételte 1962 december 3. azt, amit az Úr az elhívatásomnál mondott nekem, és a következő szavakkal fejezte be: „Várj az eledel kiosztásával, amíg megkapod a hátralékot is.”

Ő felkért engem arra, hogy a következő szombaton, 1962 december 8 -án, szóljak helyette a Clifton’s Cafeteriában, Demos Shakariannál, a keresztény üzletemberekhez, mert ő maga egy látomás következtében, elő kellett készítse az átköltözését Tucsonba, Arizónába. Arra is megkért, hogy vasárnap, december 9 -én, beszéljek helyette az Ernest Hutton gyülekezetben, Oaklandban, Kaliforniában. Sőt megadta nekem a Paulaseer Lawrie címét is, aki részt vett a Bombayban tartott összejövetelein és egy ismert gyógyító Evangélista volt. Kapcsolatba kellene lépnem vele, ha Indiába utaznék. Tovább tudnám folytatni a beszámolásokat, hogy milyen csodálatosan vezetett a mi hűséges Urunk kezdettől fogva.

Isten eleve határozata és vezetése révén hordozva lett az Ige-üzenet az egész világra, úgy, amint az Isten emberének meg lett mondva, most a Jézus Krisztus visszajövetele előtt. Máté 24:14 alapján lett minden népnek tanúvallomásul a teljes, örökérvényű Evangélium hirdetve, és a vég el fog jönni. Erre utalnak a végidők jelei is. A mi Urunk mondotta: „Amikor pedig látjátok, hogy mindezek elkezdődnek megtörténni, bátorítsátok magatokat, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Luk.21:28).

Amennyire bizonyos az, hogy az írott Ige tévedhetetlen és hiba nélküli, annyira bizonyos az is, hogy a Bárány menyasszonya, aki elfogadja Isten kinyilatkoztatott Szavát, az elragadtatásnál feddhetetlenül, igen, folt és ránc nélkül fog a Vőlegénnyel találkozni. Mindenki számára egyértelműnek kell lennie, hogy egy tévtanító és senki a megtévesztettek közül nem lesz elragadva. Isten az Ő pecsétjét, csak a vérben megmosottakra és az Igében megszenteltekre nyomhatja rá (2.Kor.1:21-22).

Az idő közel, az idő elérkezett. Ha még egyszer visszatekintünk a közelmúltra, akkor a jövőre nézve verőfényes tekintettel. Mindazok, akik a Branham testvér szolgálatát ismerik, jól tájékozottak az 1933 -1965 évekről. Mindazonáltal ki az, aki felismerte az Isten végzéseit 1966-tól az elhívatás és a megígért küldetés által?

53 év óta az igazi Igehirdetés folytatásával van dolgunk, amely Isten közvetlen megbízásából világszerte történik. Létezik két szakasz: az egyik 1966-1979 -ig. Amióta a Sátán 1979-ben engem és a gyülekezetet szét akarta rombolni, már ismét 40 év telt el. Ilyen jellegű dolog még soha ezelőtt nem létezett: A föld végső határait elérte az Ige és emberek milliói tudomást szerezhettek afelől, amit Isten a mi időnkben végzett. Isten nem késlekedik az Ő ígéreteivel. Mindazonáltal vár mindaddig, amíg betelik a teljes szám és az utolsók is hozzá csatlakoznak. Sajnos, különösen 40 éve, fellépnek testvérek, akiknek semmi elhivatásuk nincsen. Az ő saját tanításaikat terjesztik elő, tanítványokat toborozva a követségükbe „A próféta mondta!” jelszóval. Így sok városban különböző csoportosulások keletkeztek, az úgynevezett „üzenet-csoportjai”, akik az illető vezetőt és annak tanítását követik.

Az Úr azonban csak az Ő gyülekezetét építi. Nekem parancsba adta elhivatásomnál: „Én szolgám, ne alapíts helybeli gyülekezeteket és ne szerkessz énekeskönyvet, mert ezek a denominációk jelei!” Amennyire bizonyos az, hogy 1976 szeptember 19 -én azt mondta nekem: „Én szolgám, Én a Máté 24:45-47 alapján arra rendeltelek el, hogy kellő időben kiosszad az eledelt”, annyira bizonyos az is, hogy a szolgáló testvérek különböző országokban és városokban, ugyanazt a szellemi eledelt osztják tovább a gyülekezetekben.

Eltelt 53 éve az áldott Ige-üzenet hirdetésének, 40 éve a belopózkodott hamis testvéreknek, akik megtévesztő tanításokat terjesztenek tovább. Most pedig visszatérnek Istennek az összes igazi gyermekei a megtévesztett irányzatokból, akik 1979 óta egy hamis befolyás alá kerültek. Az Ige-üzenet elérte a föld végső határait — a mi Megváltónk visszajövetele küszöbön álló esemény. Hangosan és egyértelműen hangoztatni lehet: „Íme jön a Vőlegény! Készüljetek fel és menjetek elébe!” Branham testvér gyakran mondta: „Az estének idején világosság fog keletkezni!”; ez bekövetkezett. Mármost azonban megérkeztünk az éjfél idejébe. Csak azok, akik készen vannak, fognak bemenni a menyegzői vacsorára. Branham testvér végrehajtotta az ő elhivatását; én magam teljesítem az elhivatásomat. Akinek van füle hallja, és aki Istenből van, el fogja fogadni. A küldetésre való tekintettel pedig, mindenki vizsgálja meg saját magát. Így szól az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: aki akkor befogadja azt, akit elküldök, amikor elküldöm azt, Engem fogad be; aki pedig Engem befogad, azt fogadja be, aki Engem elküldött” (Ján.13:20).

Mindazok, akik úgy vélik, hogy hisznek az üzenetben, körül kellene nézzenek a saját városukban és fel kéne tegyék a kérdést: Hány gyülekezete volt Istennek Efézusban, Korinthusban, Filadelfiában és Laodiceában? Akkor valami nem illik össze, ha manapság egy városban több „Ige-üzenet szerinti gyülekezet” létezik. Elérkezett az idő, hogy elkezdődjék Isten házán az ítélet, „… amely az élő Isten egyháza, az Igazság oszlopa és bástyája” (1.Tim.3:15).

Bibliai újjászületést várunk, amely az Isten erejében nyilvánul meg. Hadd legyen ez az év, az örömünnep éve, amelyben az összes megtévesztetnek hirdettetik a felszabadulás. Az idő közel van, máris itt van, ahol minden valódi hívőnek bármilyen helyen egy szívnek és egy léleknek kell lennie, úgy mint a kezdetben. Az Úr az ajtó előtt áll és zörget.

Hadd szolgáljanak a következő Igeversek felbátorításunkra és a hitben való felerősödésünkre: „De Isten a kezes azért, hogy a hozzátok intézett beszédünk, nem volt »igen« is és »nem« is … Mert Istennek valamennyi Ígéreteire nézve, Őbenne van az »Igen«, és ezért Őáltala következik be az »Ámen« is, az Isten dicsőségére miáltalunk. Aki pedig minket veletek együtt a Krisztusban szilárdan megalapozott és felkent, az Isten az. Ő az, aki az Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szent Szellem zálogát adta szívünkbe” (2.Kor.1:18-22).

„Én Pál, Isten akaratából Jézus Krisztusnak egy apostola, üdvözletemet küldöm az Efézusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban való hívőknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. … hogy dicsőségének magasztalásara szolgáljunk, mint akik reménységünket eleve a Krisztusban vetettük. Őbenne pedig titeket is — miután hallomást szereztetek az Igazság Igéjéről, üdvösségetek Evangéliumáról, és hívőkké lettetek — eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel, amely örökségünk záloga, az Ő tulajdon gyülekezetének a megváltására és az Ő dicsőségének magasztalására.” (Eféz.1:1-14).