Ami engem illet, egész életemre vonatkozóan látom az ÚR kezét. Már 14 évesen naponta olvastam a bibliát. Lehet, hogy különösnek hallatszik, de valóban bensőm teljes kívánságából tettem. Az apám, aki egyúttal barátom és testvérem is volt a Krisztus Jézusban, prédikált és házi Istentiszteleteket is tartott velünk. Gyakran eljöttek a szolgáló testvérek hozzánk és kihasználták az estéket, hogy bizonyos Igeversekről véleményüket/nézeteiket megbeszéljék. Számomra nem volt megengedve a véleménynyilvánítás ám közvetlen közelről odahallgathattam. Megtörtént olykor, hogy az egyik így szólt a másikhoz: ››Hogyan látod te a dolgot? Mi a te véleményed?‹‹ Ám én belém kezdettől fogva oda lett fektetve, felfedezni a valóság nyitját, a bibliai alapját. Evégett kutattam a párhuzamos Igehelyek után és arra kértem az Urat, hogy adjon világosságot. És Istennek legyen hála, hogy kezdettől fogva, mióta 1953-ban elkezdtem prédikálni, úgy vezetett az ÚR , hogy csak azt tanítsam, amit az Ő személyes jelenlétében is ki tudnák mondani és megállná a helyét úgy is ha Ő a jelenlevők között lenne. Ezt odaillően elmondhatom az eltelt 47 év időtartamára. Mint a hívők valamennyien, én is átéltem egy folyamatos szellemi fejlődést; nálam is bekövetkezett egy folyamatos szellemi felismerés, egy folyamatos világosság, ám mindig az Igazság beszédének a keretén belül. Isten törvényhatározatátés a bibliai tanításokat csak úgy prédikáltam amint érthetően az Igében láttam és amint kinyilvánítva kaptam. A sok ezer prédikációkban, amelyeket tartottam, még egy korrektúrát sem kellett elővegyek. A Szent Szellem vezetése és ihletése mindig tökéletes volt.

Tekintettel a hátralévő esztendőkre Isten országában, itt csupán némely csúcspontokat lehet megemlíteni. Branham testvér felhatalmazott és elhivatott szolgálata visszahelyezett valamennyiünket bibliai napokba, 1955 augusztusán először együtt átéltem, a Karlsruhe -ban tartott összejöveteleken és azonnal felismertem, hogy ott egy olyan ember áll az emelvényen, aki valósággal Istentől lett kiküldve. A prédikáció után imádkozott mindazokért akik életüket fel akarták szentelni Istennek, azután pedig előre hívta a betegeket. Saját szemeimmel láttam és saját füleimmel hallottam miként mond el részleteket az illetékesek életéből, olyan dolgokat amelyeket semmiként nem tudhatott előre; azonnal tisztában voltam azzal, hogy itt megismétlődik az, ami a Jézus Krisztus szolgálata folyamán a Messiás ismertetőjele gyanánt ment végbe. Honnan ismersz engem - kérdezte tőle Nátánáel. Jézus a következő Szavakkal adott feleletet néki: Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak ahogy a fügefa alatt voltál (János 1,48). A Samáriai asszonyhoz így szólt: ›mert öt férjed volt és akid most van, nem férjed…‹ Uram! - mondta neki az asszony -, látom, hogy próféta vagy… Tudom, hogy Messiás jön – mondotta neki az asszony –, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni. Én vagyok az –szólt neki Jézus –, aki veled beszélek. (János 4, 17-26).

Már az első összejövetel után vágyódtam rá, Istennek ezen emberét személyesen megismerni és beszélni vele. Evégett már a következő reggel útnak indultam, még 8.00 óra előtt az ő szállodájához és a recepciónál érdeklődtem holléte felől. Miközben kérdezősködtem, máris felelt az alkalmazott: ›További információra nincs szüksége Rev. Branham és munkacsoportja éppen most jön be amott. Megfordultam s láttam, amint Branham testvér a recepció irányába jön, röviddel előttem megállt, reám mutatott és így szólt: ›Te egy prédikátora vagy az Evangéliumnak.‹ Azután balra mutatott és tovább folytatta: ›Ott a bejáratnál áll a feleséged.‹ Mélyen meghatva és lenyűgözötten köszöntöttem és beszélgettünk egymással. Ettől a pillanattól fogva meg akartam ismerkedni az ő szolgálatával is közelebbről. Már mindig is óhajom volt, egy Istentől küldött embert megismerni, aki találkozott Istennel és Őt személyesen is ismeri.

1958 júniusán meglátogattam a ›Voice of Healing‹ - konferenciát, amelyet Rev. Gordon Lindsay Dallas, Texas, USÁ -ban szervezett meg és ahol Branham testvér főszónok gyanánt volt bejelentve. A számos többi Evangélistákhoz képest, összehasonlítva velük észrevettem, hogy ez az egyszerű és alázatos ember kivételt alkot és felismertem, hogy éppolyan egy próféta és egy közvetlen Istentől küldött ember mint Keresztelő János is volt. Itt is éppúgy megmondta Branham testvér az embereknek, akik az ország különböző városaiból imádság végett hozzá jöttek, milyen szükségben vannak és milyen betegségben szenvednek, sőt megnevezte a helyiséget is, utcát, házszámot ahol laktak és még sok más egyebet is. Ez kieszközölt a résztvevőkben egy olyan megerősített hitet, hogy helyben meggyógyultak, sőt még a vakok is visszanyerték szemük világát. Itt valóban megismétlődött azon prófétikus szolgálat, mint a mi URUNK esetében is ember Fia gyanánt. Hiszen az ÚR Jézus így mondotta a János 5,19-20 -ban: Bizony, bizony azt mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, hacsak azt nem látja, hogy az Atya valamit cselekszik, mert amiket az cselekszik, azt teszi hozzá hasonlóan a Fiú is. Mert az Atya …mindent megmutat neki, amit Ő tesz. Éppen így Branham testvér is tudtul tudta adni a látomások alapján az emberek legtitkosabb gondolataikat is. Ő egy olyan üzenetről beszélt amelyet el kell juttasson Isten népének.

Most már meg akartam tudni, mit hisz és tanít , mert hiszen szemeimmel láttam, hogy vele volt az Isten. Igy meghagytam címemet, hogy a hangszalagra felvett prédikációit közvetlenül hozzám küldhessék, de még ott a helyszínen kerestem a személyes beszélgetést vele. Beszélgetésünk végén, ott Dallas -ban, - így fordult hozzám: ›Te vissza fogsz térni Németországban!‹ Számomra ez felfoghatatlan volt, végül-is 1956 -ban kivándoroltam feleségemmel együtt Kanadába és még álomba sem jutott volna eszünkbe, valaha is visszatérni szülőföldünkre. Mégis már 1958 augusztusán, az ÚR közvetlen utasítása alapján, amelyet még egyszer megerősített újra visszatértünk Németországba. Egyelőre azokban a gyülekezetekben prédikáltam, amelyeket már előzőleg is ismertem.

1959 októberén történt, amikor-is a körzeteken felüli vezető a Krefeldi gyülekezetben, amelyben apám és én is prédikáltunk, figyelmeztetett William Branham tanításától. Ez azzal a következménnyel járt, hogy ott már nem voltunk szívesen látottak és az Igehirdetésnek korlátokat szabtak. Erre fel néhányan a testvérek közül visszahúzódtak. Ezekhez tartozott a mi családunk is. December végén létrejött egy imakör, amelyben hangszalagokról lefordítottam Branham testvér első prédikációját. A 12 - 15 testvérekből összetevő kicsiny házi csoport célkitűzése kezdettől fogva világosan a ›Sola Scriptura‹ volt — úgy a hit életben mint a tanításban egyedül a szent Irás jött számításba. Isten megajándékozta az új kezdetet kegyelemmel és gondot viselt ezentúl egy folytatólagos gyarapodásról, fejlettségről és az örökkévalóságra való sok gyümölcsről. Csakhamar bérbe vettünk egy 70 személyt befogadó termet, azután egyet 120 ülőhelyekkel, azután pedig egyet 250 -el, amíg 1973 -ban az ÚR közvetlen utasítására megvásároltunk egy ingatlant és felépítettük a saját kápolnánkat amely több mint 600 személynek ülőhelyekkel biztosít

Nagy háládatossággal meg szeretném említeni, hogy a gyülekezetben még ma is 40 év eltelte után ugyanazon testvérek Leonhard Russ, Paul Schmidt, Alfred Borg, Reinhold Illing és a testvérem Helmut, kik kezdettől fogva az ÚR munkája mellett állottak, ugyanazon szolgálatokat és feladatokat gyakorolnak első naptól fogva. Ez nem csak csodával határos, hanem egy valóságos csoda. Mert amint a tapasztalat tanítja, nem kevés azon testvérek száma, akik hamarosan önállóak lesznek, a legtöbb esetekben avégett, hogy bebizonyítsák, hogy ők is össze tudnak toborozni embereket maguk köré és a pásztor szerepét is jól tudják játszani.

Isten minden adottkörülmények között őrködött az Ő szava, az Ő szolgái és az Ő népe fölött. Ilyen testvérek jutalma, akik önzetlenül szolgálnak az ÚR-nak nagy lesz. Isten megáldja az együttműködésre odaszánt hűséget. Az egyik ültet, a másik öntöz Isten pedig az, Aki gyarapodást és növekedést ad. (1Kor.3,5-9).

Russ testvér volt az, aki mind az évek folyamán az Istentiszteleteket vezette, prédikátor és gyülekezeti vén gyanánt; társa Schmidt testvér hasonlóképpen a gyülekezet véneként, aki szintúgy a helybeli gyülekezet szolgálatában áll, de ugyanakkor missziói munkát is végez, különösen a hajdani Szovjetunió országterületein. Soha nem fogom elfelejteni azon estét: Akkor még a Luisen-utcában laktunk és a Hubertusz utcában tartottuk az összejöveteleinket, amikor az ÚR parancsoló hangon így szólt hozzám: ÉN SZOLGÁM, AVASSADFEL NEKEM LEONHARD RUSST A GYÜLEKEZET VÉNJEKÉNT ÉS ÁLLÍTSAD OLDALÁRA PAUL SCHMIDT -ET, MERT ERRE JELÖLTEM KI -ŐKET! Ezt pontosan szó szerint adtam elő. Az ezt következő összejövetelen a gyülekezet mindkét testvért egyhangúan elfogadta és kézrátétel által a gyülekezet véneiként fel lettek avatva. Borg és Illing testvérek szemmel tartják az elöljárói feladatokat kezdettől fogva,hasonlóképpen testvérem Helmut. Úgyszintén a többi testvérek valamennyien, akik később csatlakoztak a gyülekezethez évek óta megtalálták helyüket a gyülekezetbe és a missziói munka területén is.

A mi rendeltetésünk abban áll, hogy az ÚR-nak rendelkezésére álljunk, hogy a gyülekezet által Isten érvényesíteni tudja az Ő művét, amint írva áll: Amíg nappal van, annak munkáin kell dolgoznunk, aki engem küldött; eljön az éjszaka amikor senki nem munkálkodhatik. (János 9,4). A kegyelem ideje végén, az örök hűséges Isten olyan csodálatos módon beavatott a végidőre vonatkozó tervében. Valóságosan egész tudatosan lehetségessé teszi számunkra az Üdvtörténelem utolsó szakaszát együtt átélni. Amilyen bizonyos az, hogy a Jézus Krisztus első eljövetelekor kizárólagosan csak a kiválasztott hívők ismerték fel és élték át a bibliai próféciák beteljesedését, olyan bizonyos az is, hogy most ez utolsó generációban, a Jézus Krisztus második visszajövetele előtt is, hasonlóképpen csak a kiválasztottak ismerik fel és ekként átélik a bibliai próféciák beteljesedését. Következetesen megmarad amellett, hogy sokan vannak a hivatalosak, de a kiválasztottak száma nagyon csekély (Máté 22,14). Hasonlóképpen meg van az is írva: Ugyanígy az isteni kegyelem kiválasztása szerint, a mai időben is hagyott maradékot Isten… Izráel azt, amit keres, nem érte el az ő összességében; a kiválasztottak ellenben elérték (Róma 11,5-7). Ugyanez igaznak bizonyul a nemzetekből való gyülekezetre is. Valamennyi nominális hívőknek megvan a saját vázlatuk a bizonyos gyülekezet vagy misszió műsorához odaillően, amelyekhez odatartoznak. Ám Istennek igazi gyermekei, az ígéret gyermekei (Gal. 4,28), ők felismerik a kegyelem meglátogatásának idejét és átélik mindazt amit Isten megígért.

Ami engem illet, egész életemre vonatkozóan látom az ÚR kezét. Már 14 évesen naponta olvastam a bibliát. Lehet, hogy különösnek hallatszik, de valóban bensőm teljes kívánságából tettem. Az apám, aki egyúttal barátom és testvérem is volt a Krisztus Jézusban, prédikált és házi Istentiszteleteket is tartott velünk. Gyakran eljöttek a szolgáló testvérek hozzánk és kihasználták az estéket, hogy bizonyos Igeversekről véleményüket/nézeteiket megbeszéljék. Számomra nem volt megengedve a véleménynyilvánítás ám közvetlen közelről odahallgathattam. Megtörtént olykor, hogy az egyik így szólt a másikhoz: ››Hogyan látod te a dolgot? Mi a te véleményed?‹‹ Ám én belém kezdettől fogva oda lett fektetve, felfedezni a valóság nyitját, a bibliai alapját. Evégett kutattam a párhuzamos Igehelyek után és arra kértem az Urat, hogy adjon világosságot. És Istennek legyen hála, hogy kezdettől fogva, mióta 1953-ban elkezdtem prédikálni, úgy vezetett az ÚR , hogy csak azt tanítsam, amit az Ő személyes jelenlétében is ki tudnák mondani és megállná a helyét úgy is ha Ő a jelenlevők között lenne. Ezt odaillően elmondhatom az eltelt 47 év időtartamára. Mint a hívők valamennyien, én is átéltem egy folyamatos szellemi fejlődést; nálam is bekövetkezett egy folyamatos szellemi felismerés, egy folyamatos világosság, ám mindig az Igazság beszédének a keretén belül. Isten törvényhatározatát  és a bibliai tanításokat csak úgy prédikáltam amint   érthetően az Igében láttam és amint kinyilvánítva kaptam. A sok ezer prédikációkban, amelyeket tartottam, még egy korrektúrát sem kellett elővegyek. A Szent Szellem vezetése és ihletése mindig tökéletes volt.

Tekintettel a hátralévő esztendőkre Isten országában, itt csupán némely csúcspontokat lehet megemlíteni. Branham testvér felhatalmazott és elhivatott szolgálata visszahelyezett valamennyiünket bibliai napokba, 1955 augusztusán először együtt átéltem, a Karlsruhe -ban tartott összejöveteleken és azonnal felismertem, hogy ott egy olyan ember áll az emelvényen, aki valósággal Istentől lett kiküldve. A prédikáció után imádkozott mindazokért akik életüket fel akarták szentelni Istennek, azután pedig előre hívta a betegeket. Saját szemeimmel láttam és saját füleimmel hallottam miként mond el részleteket az illetékesek életéből, olyan dolgokat amelyeket semmiként nem tudhatott előre; azonnal tisztában voltam azzal, hogy itt megismétlődik az, ami a Jézus Krisztus szolgálata folyamán a Messiás ismertetőjele gyanánt ment végbe. Honnan ismersz engem - kérdezte tőle Nátánáel. Jézus a következő Szavakkal adott feleletet néki: Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak ahogy a fügefa alatt voltál (János 1,48). A Samáriai asszonyhoz így szólt: ›mert öt férjed volt és akid most van, nem férjed…‹ Uram! - mondta neki az asszony -, látom, hogy próféta vagy… Tudom, hogy Messiás jön – mondotta neki az asszony –, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni. Én vagyok az –szólt neki Jézus –, aki veled beszélek. (János 4, 17-26).

Már az első összejövetel után vágyódtam rá, Istennek ezen emberét személyesen megismerni és beszélni vele. Evégett már a következő reggel útnak indultam, még 8.00 óra előtt az ő szállodájához és a recepciónál érdeklődtem holléte felől. Miközben kérdezősködtem, máris felelt az alkalmazott: ›További információra nincs szüksége Rev. Branham és munkacsoportja éppen most jön be amott. Megfordultam s láttam, amint Branham testvér a recepció irányába jön, röviddel előttem megállt, reám mutatott és így szólt: ›Te egy prédikátora vagy az Evangéliumnak.‹ Azután balra mutatott és tovább folytatta: ›Ott a bejáratnál áll a feleséged.‹ Mélyen meghatva és lenyűgözötten köszöntöttem és beszélgettünk egymással. Ettől a pillanattól fogva meg akartam ismerkedni az ő szolgálatával is közelebbről. Már mindig is óhajom volt, egy Istentől küldött embert megismerni, aki találkozott Istennel és Őt személyesen is ismeri.

1958 júniusán meglátogattam a ›Voice of Healing‹ - konferenciát, amelyet Rev. Gordon Lindsay Dallas, Texas, USÁ -ban szervezett meg és ahol Branham testvér főszónok gyanánt volt bejelentve. A számos többi Evangélistákhoz képest, összehasonlítva velük észrevettem, hogy ez az egyszerű és alázatos ember kivételt alkot és felismertem, hogy éppolyan egy próféta és egy közvetlen Istentől küldött ember mint Keresztelő János is volt. Itt is éppúgy megmondta Branham testvér az embereknek, akik az ország különböző városaiból imádság végett hozzá jöttek, milyen szükségben vannak és milyen betegségben szenvednek, sőt megnevezte a helyiséget is, utcát, házszámot ahol laktak és még sok más egyebet is. Ez kieszközölt a résztvevőkben egy olyan megerősített hitet, hogy helyben meggyógyultak, sőt még a vakok is visszanyerték szemük világát. Itt valóban megismétlődött azon prófétikus szolgálat, mint a mi URUNK esetében is ember Fia gyanánt. Hiszen az ÚR Jézus így mondotta a János 5,19-20 -ban: Bizony, bizony azt mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, hacsak azt nem látja, hogy az Atya valamit cselekszik, mert amiket az cselekszik, azt teszi hozzá hasonlóan a Fiú is. Mert az Atya …mindent megmutat neki, amit Ő tesz. Éppen így Branham testvér is tudtul tudta adni a látomások alapján az emberek legtitkosabb gondolataikat is. Ő egy olyan üzenetről beszélt amelyet el kell juttasson Isten népének.

Most már meg akartam tudni, mit hisz és tanít , mert hiszen szemeimmel láttam, hogy vele volt az Isten. Igy meghagytam címemet, hogy a hangszalagra felvett prédikációit közvetlenül hozzám küldhessék, de még ott a helyszínen kerestem a személyes beszélgetést vele. Beszélgetésünk végén, ott Dallas -ban, - így fordult hozzám: ›Te vissza fogsz térni Németországban!‹ Számomra ez felfoghatatlan volt, végül-is 1956 -ban kivándoroltam feleségemmel együtt Kanadába és még álomba sem jutott volna eszünkbe, valaha is visszatérni szülőföldünkre. Mégis már 1958 augusztusán, az ÚR közvetlen utasítása alapján, amelyet még egyszer megerősített újra visszatértünk Németországba. Egyelőre azokban a gyülekezetekben prédikáltam, amelyeket már előzőleg is ismertem.

1959 októberén történt, amikor-is a körzeteken felüli vezető a Krefeldi gyülekezetben, amelyben apám és én is prédikáltunk, figyelmeztetett William Branham tanításától. Ez azzal a következménnyel járt, hogy ott már nem voltunk szívesen látottak és az Igehirdetésnek korlátokat szabtak. Erre fel néhányan a testvérek közül visszahúzódtak. Ezekhez tartozott a mi családunk is. December végén létrejött egy imakör, amelyben hangszalagokról lefordítottam Branham testvér első prédikációját. A 12 - 15 testvérekből összetevő kicsiny házi csoport célkitűzése kezdettől fogva világosan a ›Sola Scriptura‹ volt — úgy a hit életben mint a tanításban egyedül a szent Irás jött számításba. Isten megajándékozta az új kezdetet kegyelemmel és gondot viselt ezentúl egy folytatólagos gyarapodásról, fejlettségről és az örökkévalóságra való sok gyümölcsről. Csakhamar bérbe vettünk egy 70 személyt befogadó termet, azután egyet 120 ülőhelyekkel, azután pedig egyet 250 -el, amíg 1973 -ban az ÚR közvetlen utasítására megvásároltunk egy ingatlant és felépítettük a saját kápolnánkat amely több mint 600 személynek ülőhelyekkel biztosít

Nagy háládatossággal meg szeretném említeni, hogy a gyülekezetben még ma is 40 év eltelte után ugyanazon testvérek Leonhard Russ, Paul Schmidt, Alfred Borg, Reinhold Illing és a testvérem Helmut, kik kezdettől fogva az ÚR munkája mellett állottak, ugyanazon szolgálatokat és feladatokat gyakorolnak első naptól fogva. Ez nem csak csodával határos, hanem egy valóságos csoda. Mert amint a tapasztalat tanítja, nem kevés azon testvérek száma, akik hamarosan önállóak lesznek, a legtöbb esetekben avégett, hogy bebizonyítsák, hogy ők is össze tudnak toborozni embereket maguk köré és a pásztor szerepét is jól tudják játszani.

Isten minden adott  körülmények között őrködött az Ő szava, az Ő szolgái és az Ő népe fölött. Ilyen testvérek jutalma, akik önzetlenül szolgálnak az ÚR  -nak nagy lesz. Isten megáldja az együttműködésre odaszánt hűséget. Az egyik ültet, a másik öntöz Isten pedig az, Aki gyarapodást és növekedést ad. (1Kor.3,5-9).

Russ testvér volt az, aki mind az évek folyamán az Istentiszteleteket vezette, prédikátor és gyülekezeti vén gyanánt; társa Schmidt testvér hasonlóképpen a gyülekezet véneként, aki szintúgy a helybeli gyülekezet szolgálatában áll, de ugyanakkor missziói munkát is végez, különösen a hajdani Szovjetunió országterületein. Soha nem fogom elfelejteni azon estét: Akkor még a Luisen-utcában laktunk és a Hubertusz utcában tartottuk az összejöveteleinket, amikor az ÚR parancsoló hangon így szólt hozzám: ÉN SZOLGÁM, AVASSAD  FEL NEKEM LEONHARD RUSST A GYÜLEKEZET VÉNJEKÉNT ÉS ÁLLÍTSAD OLDALÁRA PAUL SCHMIDT -ET, MERT ERRE JELÖLTEM KI -ŐKET! Ezt pontosan szó szerint adtam elő. Az ezt következő összejövetelen a gyülekezet mindkét testvért egyhangúan elfogadta és kézrátétel által a gyülekezet véneiként fel lettek avatva. Borg és Illing testvérek szemmel tartják az elöljárói feladatokat kezdettől fogva,  hasonlóképpen testvérem Helmut. Úgyszintén a többi testvérek valamennyien, akik később csatlakoztak a gyülekezethez évek óta megtalálták helyüket a gyülekezetbe és a missziói munka területén is.

A mi rendeltetésünk abban áll, hogy az ÚR  -nak rendelkezésére álljunk, hogy a gyülekezet által Isten érvényesíteni tudja az Ő művét, amint írva áll: Amíg nappal van, annak munkáin kell dolgoznunk, aki engem küldött; eljön az éjszaka amikor senki nem munkálkodhatik. (János 9,4). A kegyelem ideje végén, az örök hűséges Isten olyan csodálatos módon beavatott a végidőre vonatkozó tervében. Valóságosan egész tudatosan lehetségessé teszi számunkra az Üdvtörténelem utolsó szakaszát együtt átélni. Amilyen bizonyos az, hogy a Jézus Krisztus első eljövetelekor kizárólagosan csak a kiválasztott hívők ismerték fel és élték át a bibliai próféciák beteljesedését, olyan bizonyos az is, hogy most ez utolsó generációban, a Jézus Krisztus második visszajövetele előtt is, hasonlóképpen csak a kiválasztottak ismerik fel és ekként átélik a bibliai próféciák beteljesedését. Következetesen megmarad amellett, hogy sokan vannak a hivatalosak, de a kiválasztottak száma nagyon csekély (Máté 22,14). Hasonlóképpen meg van az is írva: Ugyanígy az isteni kegyelem kiválasztása szerint, a mai időben is hagyott maradékot Isten… Izráel azt, amit keres, nem érte el az ő összességében; a kiválasztottak ellenben elérték (Róma 11,5-7). Ugyanez igaznak bizonyul a nemzetekből való gyülekezetre is. Valamennyi nominális hívőknek megvan a saját vázlatuk a bizonyos gyülekezet vagy misszió műsorához odaillően, amelyekhez odatartoznak. Ám Istennek igazi gyermekei, az ígéret gyermekei (Gal. 4,28), ők felismerik a kegyelem meglátogatásának idejét és átélik mindazt amit Isten megígért.