Hálásak lévén valamennyi nyitott ajtók- és lehetőségekért, hogy Isten utolsó üzenetét tovább adhatjuk, várakozásteljesen várjuk a tökéletes visszaszolgáltatást. A java csak ezután jön, amikoris különös nagy dolgoknak kell bekövetkezniük! Nagy fontosságu események mindig ott zajlanak le, ahol az ÚR hűséget tanusít és az Ő üdvhatározata nyilvánvalóvá válik. Valahányszor csak beállt Isten ígéreteinek beteljesedési ideje, mindig természetfeletti események történtek a földön Isten népe között: legyen az Izráel kivezettetése Mózessel a fogság alól vagy az ígéret földére való bevezettetés a Józsué vezetése alatt. Ez mindannyiszor Isten kegyelmi meglátogatásának idejét tanusítja, úgy ahogy az Újtestamentum kezdetekor is történt. Akár a Keresztelő János szolgálatában akár a mi URUNK szolgálatában, vagy az első gyülekezetben — mindig is Isten volt az, aki természetfeletti módon működött.

Igy volt ez a Branham testvér egyszeri szolgálatánban is. Ama 10 év folyamán 1955–től 1965–ig, személyesen együtt átéltem úgy az ő szolgálatát valamint annak természetfeletti igazolását is. Én szem- és fültanuja vagyok Isten természetfeletti működésének. Ő a megígért próféta volt, amint már sokszor bibliailag indokoltan előterjesztettük közleményeinkben. A hozzá intézett szavak, 1933–ban a természetfeletti felhőből, világszerte beteljesednek szemeink előtt: „Amint el lett küldve Keresztelő János, Jézus Krisztus első eljövetele előtt, úgy az az üzenet is, amely neked lett adva, egy előhirnöke lesz Jézus Krisztus második eljövetelének.“

Isten embere többször is megismételte és ki is hangsúlyozta ama szavakat, amelyek 1933 junius 11–én 14:00 óra tájt hozzá lettek intézve kb. 4000 ember jelenlétében, amikor éppen a 17-ik személyt akarta bemeríteni: „Nemhogy én lennék az előhírnök, hanem az üzenet lesz az Ő eljövetelének előhirnöke.“ Mi teljes egészében elfogadjuk és örvendetesnek találjuk a Branham testvér szolgálatát ill. küldetését. Ám amit kategórikusan visszautasítunk, az ember kultusz és valamennyi külön szabályzatú tanítások, amelyek az ő félre értelmezett nyilatkozataiból keletkeztek és keletkeznek. Számunkra végérvényesen hatályos: Csak ami a bibliában áll — tudniillik egyedül az Ige — lehet eredeti Mag. Kétség nélkül, hogy a Branham testvér szolgálata által megtörtént az Igéhez való visszavitetés, éspedig úgy amint volt kezdettől fogva. Ennélfogva kategorikusan visszautasítjuk azokat a követelményeket vagy állításokat is, amelyek szerint léteznek olyan kinyilatkoztatások, amelyek a megírt Igét túlhaladják. Az Írás befejezett tanúságtételeihez nem lehet és nem szabad semmit hozzátennünk (Jel.22).

Emberi magyarázatok folytán, már mindig is egy más Evangéliumjött létre. Mindkettő megismétlődik: Az emberFia veti az Ő magját, „A mag Istennek beszéde“ (Luk.8,11). Amennyiben az ember nem éber és elszunnyad, jön az ellenség és veti az ő magját, tudniillik az Ige felől való értelmezést – csűrve, csavarva. Mindkettő kifakad és életre kél, mindkettő egyforma esőt kap, ugyanaz a nap ragyog felettük; a világosság mindkettőre kibocsátja az ő sugarait, tulajdonképpen minden, ami a szántóföldön van, egyforma módon kapja az áldást. A különbség nem a nap ragyogásában áll és nem is az áldások esőjében, hanem egyedül a magban. Minden mag a maga nemét fogja előhozni éspedig mindig. Az egyik, tudniillik az Igével azonosuló jó vetőmag, Isten birodalmának fiai. Az ellenség vetőmagja pedig a látszat szerinti búza,állszent-búza, a biblia gaznak van jellemezve. És mindkettő közvetlen egymás mellett nő fel, annyira hasonlatosak, hogy ha lehetséges lenne, még a kiválasztottakat is megtévesztené. Mindazok akik Branham testvérre hivatkoznak, akik nem egyedül az Igének szereznek érve´nyt; aki különleges önmagyarázatokat és specialitásokat terjeszt, elhagyta magát csábíttatni az ördögtől és másokat is tévútra vezet. Csak ez a magyarázata, a Kain ösztönzése szerinti elkövetett sokrétű irigységnek, gyűlölet- és testvérgyilkosságnak. Mindaz aki ma elmegy az isteni determináció mellett, ami közvetlenül a mi időnket érintő isteni küldetésre vonatkozik, amely semmi esetre nem fejeződött be a próféta hazamenetelével, a múltban él és nem ismeri fel, hogy csak miután a prófétikus szolgálatnak vége lett, vált lehetővé a rábízott üzenetet valamennyi népeknek hirdetni. De hiszen még mindig sőt most aztán igazán a menyasszony gyülekezet kihívásáról és előkészíttetéséről van szó! Fel lehetne tenni azt a kérdést is: ki volt az, aki Branham testvér hazamenetele után Isten közvetlen küldetése nyomán elsőként széthordta Európában, Ázsiában, Afrikában és szerte az egész világon a végidőre szóló isteni üzenetet?

Mit használt volna az embereknek, Keresztelő Jánosból egy bálványt csinálni? Mindazok, akikre hatást gyakorolt az útkészítő üzenete, az Ő szolgálati idejének beálltával, az ÚR Jézus követői lettek. És ismételten azok voltak felfegyverkezve a felülről jövő erővel – a Szent Szellem kitöltetésekor, akik az Ő követői voltak mennybemenetelének pillanatáig. Ugyanaz az ÚR, nemhogy csak Ámos prófétán át szólt: „Mert semmit sem cselekszik az én URAM az ÙR, míg ki nem nyilatkoztatja tanácshatározatát az Ő szolgáinak, a prófétáknak.“(3:7), hanem ezt is mondotta: „Imé napok jönnek, azt mondja az ÙR Isten és éhséget bocsátok a földre; ám nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ÚR beszédének hallgatása után.“ (8:11). Ugyanaz az ÚR, aki megparancsolta az Ő prófétájának, Jefferszonvilleban az eledel tárolásáról gondoskodni, ugyanaz az ÚR parancsolta Krefeldben is április 2. 1962–ben az Ő szolgájának egyazon időpontban: „ … tárolj eledelt, mert nagy éhség fog következni, akkor pedig a nép között fogsz állni és osztani fogod az eledelt.“ Ugyanaz az ÚR megismételtette szóról szóra ezt az üzenetet az Ő prófétájának szája által 1962 december 3. Fred Sothmann és Banks Woods jelenlétében és a magyarázatot is megadta hozzá: „Az eledel, amit tárolnod kell, az ÚR kinyilatkoztatott beszéde időnkre vonatkozóan, az ígéretnek beszéde.“ Branham testvér aztán még hozzáfűzte: „Frank testvér, várj a kiosztással addig, amíg megkapod az eledel maradékát is.“

Maga Isten gondoskodott arról, hogy a szellemi eledel, a kinyilatkoztatott Ige, amint elhangzott a próféta ajkáról, szallagokra lett felvéve és lefoglalva. Valamennyi prédikáció, amelyeket Branham testve´r az Egyesült Àllamokban tartott, 1958–tól az ő hazameneteléig 1965–ben el lett küldve hozzám. Így egyidejűleg egy és ugyanazon szellemi eledelt tárolásba vettem, és azonnal, mihelyt megkaptam a maradékot 1965 decemberében, elkezdődött 1966–ban a kiosztás — nem majd tíz, husz vagy harmincs évvel később! Ki az az ember, aki tagadni meri, amit Isten az egész világon véghezvitt? Mind e mai napig hűségesen, teljes erőbevetésem- és időbevetésemből teljesítettem azt, amit 1962 április 2. hajnalhasadáskor az ÚR nekem parancsolatban adott. Egyetlen egyszer sem ütöttem valamely szolgatársamat sem valamey testve´rt nem rágalmaztam, sem prédikációban sem írásban névszerint nem diffamáltam, sem semmilyen módon nem károsítottam valakinek a hirnevét vagy tekinte´lyét. Soha nem gondolkoztam így: „Az én URAM még korántsem jön!“

Ellenben kezdettől fogva nem volt szabad helyben hagynom semmelyik külön-kinyilatkoztatást, hanem egyedül csak Isten megírt beszédét. Én nem tehetem másként, ez a megbizatásom, mert így szólt az ÚR: „ … ímé más városokban foglak elküldeni, az Én beszédeimet hirdetni.“ Tanuságtételem megbizatásomat illetően éppolyan igaz mint a Pál apostolé is az Apostolok Cselekedeteiben. A szellemi eledel a kinyilatkoztatott Ige, nem a csűrt csavart értelmezések. Amint a manna közvetlenül Istentől jött vala az égből, úgyanez érvényes az Ige titkainak valamennyi kinyilatkoztatásaira is, amelyek az egész bibliából tökéletes harmonikusan ki lettek nyilatkoztatva. Ám ha például valaki vakmerő bátorsággal, a Jelenések könyve 10:7 egyes számban írt „Isten titkát“ többes számban átértelmezi „titkoknak“, egyértelműen hamisítványnak lehet nyilvánítani, egy ilyen dolognak a vádlottak padjára tartozik Isten előtt. Hogyha ez áll írva: „ … akkor végbe megy (elvégeztetik)az Isten titka,…“, ugyanakkor nem állhat „ … akkor végbe mennek (elvégeztetnek) az Istennek titkai…“! Krisztusban áll az Isten titkának való leleplezése (Kol.2:2-3 sm.). Egy szempillanta´sig sem fogom eltűrni, ha valaki megváltoztatja Istennek beszédét.

Mindegyik átértelmezés a hazugság szellemén keresztül ihletett hamisítvány, még akkor is, ha „kinyilatkoztatásnak“ van jellemzeve. Ugyanez érvényes minden úgynevezett „mennydörgő-tanításra“. De hiszen a biblia nem is ismer egy „mennydörgő-tanítást“. Az úgynevezett „hét mennydörgésről szóló kinyilatkoztatások“ a valóságban nem is léteznek; erre vonatkozóan nem találunk ígéreti utalást az Igében, egyszerűen üres beszéd. Ezt pedig újból az ÚR beszédének alapján mondom: A hét mennydörgés a Jelenések 10. fejezetéből abban a pillanatban fogják szavukat hallatni, amikor az ÚR Szövetség angyala gyanánt le fog jönni, az Ő lábaival jogszerű tulajdonosként a tengerre és a szárazföldre áll és mint oroszlán ordít! Így áll megírva, és így fog bekövetkezni! A hetedik gyülekezeti angyal prófétikus szolgálata alatt valamennyi titokzatosság, elkezdve attól, ami az Éden kertben lezajlott és egész a végidők eseményeiig, le lettek leplezve.

Branham testvér gyakran utalást tesz ama fenséges élményre 1963 február 28., amikoris a természetfeletti felhő megjelent és elhangzott hét fülsüketítő mennydörgés. Ennélfogva a hét pecsétek megnyitása állt küszöbön, úgy amint 1963 márciussában meg is történt. Ehhez az élményhez, amit ő „hét mennydörgés-nek“ nevez, még több nagy messzemenő várakozásokat fűzött, amíg nyilvánvalóvá lesz Isten rendkívüli működése a menyasszony – gyülekezet között, egész az elragadtatásra szükségszerű hit beteljesüléséig. Ő már akkor várta a kimondott Ige lezáruló szolgálatának kihatását, amikor helyben megtörténik ami ki lesz mondva, például: „Szólj csak egy szót, és meggyógyul az én szolgám.“ — amint ő, ha jól emlékszem ötször, én magam pedig kétszer átéltem. Mindezen események bővelkedően kihatásban lesznek a menyasszony gyülekezet között a visszaszolgáltatás beálltával, közel a véghez és az elragadtatásra való hit elő fog törni.

De hiszen a világ csak úgy ismerte Branham testvért, mint egy Evangélistát a gyógyítás és a megkülönböztetés különös ajándékával. A pecsétek megnyitása után 1963–ban, nem utazott más országokba többé, azaz 1965 május végén meglátogatta Dél-Afrikát azzal az írott megjegyzéssel beutazási engedélyében, hogy nem tarthatt összejöveteleket. Ez alkalomból a Primrose Hotel-ben kapott éjjeli szállást Johanneszburgban, eztkövetően Sidney Jackszon és más testvérekkel vadászni ment. Jackszon testvértől ajándékba kaptam a szép zebra bőrt, amelyen állt Branham testvér utolsó imádkozásakor. Még ma is ott akad a lakószobámba. Utolsó étkezése visszarepülése előtt De Beer Lukács házában volt Kempton Park-ban.

Nos most jogosan feltevődik a kérdés: Kinek használnak a különböző közlemények a prófétával tett különböző vadászati utazásokról vagy a prófétával tett személyesen átélt eseményekről? Avagy írva találjuk valahol, hogy valaki elrendeltetett, ezekről tanúbizonyságot tenni? Isten csak a Vele való átéléseinket veszi számításba és egy elhivatást, amely visszavonhatatlan (Róma 11). János apostol, aki együtt átélte úgy a Keresztelő János szolgálatát mint a mi URUNK–ét is, arra rendeltetett, hogy tanúbizonyságot tegyen, „arról ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, megvizsgáltunk és kezeinkkel tappintottunk, AZ ÉLET BESZÉDÉRŐL.“ Azok közül akik ma a prófétára való hivatkozásaikkal fellépnek, egyiktől sem hallunk egy ilyen tanúbizonyságról és egy „Ige-hivatásról“, egy elhivatottsággal nem igazolja egyik sem magát. Istem már mindig is Önmagyarázója az Ő Szavának. Az Ótestamentum´ban leírottak és az amit Pál apostol előterjesztett, már az Újtestamentum elején félre lett értve (2Péter 3). Ugyanígy áll a dolog a Branham testvér nyilatkozataival is, félre lettek értve és „félre lettek magyarázva“.

Nem is szabad róla még gondolkozni sem, hogy vannak emberek, akik állítólag „a prófétát reprezentálják“, és a Branham testvér hazaköltözésének napjától mindmáig azt állítják, hogy a Jézus Krisztus visszajövetele előtt még fel fog támadni és egy különös szolgálata lesz harmincz és negyven nap között, egy különös sátorban. Már 1966–tól fogva, megkértem ezt az embert, aki elsőként tette ezt az állítást és aki még ma is hiszi amit állít és prédikálja is, hogy mutatná meg nekem, hol és mikor tett Branham testve´r egy ilyen állítást. De mindmáig kimaradt az erre való felelet. Ugyanaz az ember és vele együtt többen, akik 1966–ban még kitartóan vártak a próféta feltámadására, még ma sem a Jézus Krisztus visszajövetelére várnak, hanem a próféta visszatérésére. Ez nemhogy csak egy hamis tanítás, ez egyenesen csalás és ámítás! Emberek tömegesen vetik reménységüket bele, mert Branham testvérnek utólag adják szájába e szavakat, noha ő maga soha ilyet nem mondott. Az amit Branham testvér látott, ama bizonyos „sátor-látomásban“, határozottan bizonyos vagyok benne, hogy be fog teljesedni. Maga az ÚR fog gondot viselni róla és az Ő művét nagy hatalommal tökéletességre viszi az Ő népe között. Én magam is láttam a sátort különben, 1966 Január 19-én egy látomásban, miként telt meg, miként özönlött be a népek sokasága: az északi része olyan volt mint egy katedrális, egy szilárd épület egy emelvénnyel, a többi oldala egy kerek sátor volt. Én láttam, amint Branham testve´r elfordul a néptől, akik őmiatta voltak összegyülekezve, félre fordult és félre nézett. Miközben én magam az emelvényen foglaltam helyet és figyelemmel kísértem, hogy mi zajlik le előttem, egy hatalmas hang nevemen szólított és fennhangon a következő szavakat intézte hozzám: „Imé eljött a te időd… Fordulj a néphez és szolj: ,A Jézus Krisztus visszajövetele küszöbön áll!…’“ Avagy beteljesedik-e most, amit a sátor-látomás kifejezésre juttat és amire rámutat, minthogy az Ige az egész föld kerekségén hirdettetik? Egész a végen, amikor a sárkány az asszony elé fog állni és nyomást fognak alkalmazni, bekövetkeznek Isten legnagyobb megpróbáltatásai, amit valaha emberek átéltek. Akkor az egész földön bekövetkezik az isteni hatalomdemonstráció és a kimondott Ige szolgálattétele nyomban beáll, nemcsak egy kis sátorban valahol az Egyesült Államokban. Így fogjuk átélni Jézus Krisztus visszajövetele előtt a tökéletes visszaszolgáltatást, amelyaztán a tökéletességben és az elragadtatásban torkollik!

De hiszen arra nézve, ami az Új szövetségkötés folyamán történik, már természeti utalást találunk Izráellel a szellemi hatáskörre a gyülekezettel kapcsolatosan. A bekövetkezendő éhség miatt, Józsefnek abban állt a feladata, hogy gabonát tároljon és az éhség beálltával ugyanazt kiossza (1Móz.41-49). Józsué pedig ezt parancsolta: „Gondoskodjatok arról, hogy táplálékotok és élelmiszeretek legyen, mert által kell kelnetek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek az ígéret földjét.“ (Józsué 1+3). A kinyilatkoztatott Ige a Szövetségládájában volt és ez pedig Isten népe között volt, evégett pedig Isten is velük volt az Ő ígéretbe adott beszédének beteljesítése miatt. A Jakab 5-ben szemeink elé van tárva a Jézus Krisztus visszajövetelével kapcsolatos visszaszolgáltatás, Jób példájában – amit ő is átélt kettes mértékben (42.fej.).

A különböző prédikációkban elbeszélt sztorik- és jól megfogalmazott tudósítások az ún. „próféta tetteiről“ valamint a Branham testvér különböző életszakasszairól való beszámolások csak szórakoztató értékűek. Meg szabad kérdezni, ha ezekáltal nem-e az van célul tűzve, hogy az emberek figyelme el legyen terelve és félre legyen vezetve amellett, amit Isten jelenvalóan tesz, és olyan dolgokra várjanak, amire Isten beszédében semmilyen jellegű ígéretek nem adattak. Mind-e mai napig nem tudjuk, hogy Keresztelő Jánosnak volt-e vagy sem nagynénje vagy egy nagybácsija. A Péter-, Jakab- és János apostolok privát életmenetéről nem tudunk majdnem semmit, sem Pál privát dolgairól közelebbről. Ám mindaz amit tudnunk kell róluk, hátra lett hagyva számunkra, tudniillik, hogy valamennyiüknek isteni elhivatásuk volt és a gyülekezetbe állíttattak szolgálatba. Sem a mi URUNK testve´reiről, Jakab és Judásról nincs semmi beszámolva, ami az ő életmenetüket vagy életkörülményeiket illette. Csak annyit tudunk, hogy apostolok voltak. Mindenütt, ahol Branham próféta gyanánt tematizálva van és ember gyanánt a központba van tolva, valamennyi ilyen helyeken valóban egy más Evangélium, tudniillik egy ember jellegű Evangélium van prédikálva (Gal.1). Számunkra csak Jézus Krisztus örökérvényű Evangéliuma jön számításba. Nem prédikáljuk sem Pétert sem Pált, de sem Branham testvért, ellenben prédikáljuk Jézus Krisztust, feltámadott és újra eljövendő ÚR gyanánt, úgy amint Péter, Pál és Branham testvérek is tették. Alapjában véve az ellenség az, aki az utolsó időben élő hívőket különböző (hit)táborokba oszlatja szét, nem utolsó sorban azáltal, hogy Igehelyeket és a Branham testvér nyilatkozatait félremagyarázza, elterelve így a figyelmet Isten Szava hirdetésének valódiságától.

De hiszen Isten igaz beszédének hordozója, előbb meg kell legyen bélyegezve mint „nem szavahihető-nek“ valamennyi utánzóktól, hogy értelmezéseiket hihető módra forgalomba hozhassák. Minden azzal a szántszándékkal történik, hogy az Ige befolyását az Ige hordozóját, hirneve és tekintélyét rágalmazással teljesen meg legyen semmisítve. Isten emberei valamennyien, némelyek feállítására és némelyek elesésére lettek meghatározva, amint a mi URUNK esetében is volt (Luk.2,34). Reájuk jellemző az amit Pál apostol már írt: „némelyeknek olyan illattá, mely halálból halált támaszt, némelyeknek olyan illattá, mely életből életre kelt.“(2Kor.2). Judás apostol odaillően beszél olyan testvérekről, akik részt vettek a szeretett vacsorákon, azután azonban eltévelyedtek: „Jaj nekik! Mert Kain útján indultak el, nyerességvágytól űzve a Bálám tévelygésébe keveredtek és az ő ellenszegülésük által mint hajdan Kóré egyenesen a pusztulásba rohantak.“ (11.v.). Ám az igaz hívők valamennyien, hálásak az Ige hamisitatlan hirdetéséért; másoknak pedig nem tudott kedvére lenni sem a Mester sem az Ő szolgái. Tekintettel az Igére Istennek egy szolgája fölöttébb becsesnek értékeli a Krisztus gyalázatát. Lemond ama magas tekintélyszerzésről, amelyben részesülnek azok, akik noha hivatkozással vannak a prófétára, mégis az ő saját magyarázataikat terjesztik; A hű szolga csak Isten beszédét teszi közhírré, amely örökké megmarad. Csakis az Ige tükrében vizsgálhatja meg ki-ki saját magát és másokat is, ha netalán a Kain utján van, ha netalán a Bálám tévelygéseibe keveredett sőt, netalán fellázadásával a Kóré bandájához tartozik. Csak az Ige magvából ujjanon szülöttek, lehetnek az ígéret gyermekei. „Ti azonban, szeretett testvéreim, Izsák vonalán át (Izsák neme szerint) ígéret gyermekei vagytok! De mint ahogy akkor a hús vonalán született fiú üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy ma is ez az eset.“ (Gal.4:28-29). Eme két Igevers köteteket foglal magába. Előszöris elvettetik „az ígéret beszéde“, azután maga a Szellem nemz isteni életet az ígéret gyermekeiben.

Az év alighogy elkezdődött, úgy lehet mondani és máris a végéhez érkezett. Egy nap, egy óra, egy elmullasztott alkalom soha vissza nem tér. Visszatekintően elmondhatjuk, hogy 2002-ben bőven megáldott az ÚR. Az év folyamán világszerte bevonhattunk új országokat és városokat az isteni üzenet hirdetésében. Mindenekelőtt Ázsia délkeleti részén és Távol-Keleten is fordításra kerültek a Branham testvér prédikációi és a mi röpirataink is az adott országok nyelvein. Ha így megy tovább, és legyen hogy a mi hűséges URUNK kegyelmet nyújtson erre nézve, előadó körútaink által, TV-adásokkal és irodalommal rövidesen elérjük az egész világot. Ez ideig heti adásaink közvetítve vannak angol nyelvena Kazaksztáni televizíó állomássairól 74 országban és az Izlandi állomásról további 32 országban. Így egész világrészeket be lehet vonni a végidőre szóló utolsó üzenet hirdetésébe.

Helybeli szolgáló testvéreinknek itt a gyülekezetben, akik kezdettől fogva együtt hordozói lettek az igaz Igehirdetésnek, különös köszönettel tartozunk; hasonlatosan mindazoknak, akik különböző feladatokat szemmel tartanak és el is végeznek, őszinte köszönetet mondok, nem utolsó sorban azoknak, akik segítenek a szétküldési feladatokban. Hasonlatosan köszönetet mondok világszerte a testvéreknek a jó együttműködésért. Azoknak, akik fordítási szolgálatot végeznek és figyelemmel kísérik a szellemi ellátást az ő országaikban, nemcsak Isten segitségét hanem az Ő tanácsadását is kívánjuk és az Ő bölcsességét, hogy jól végezzék munkájukat. Mindazok pedig, akik Isten hatalmas nagy művét imádságban és az ő magtárba adott tizedeikkel hordozzák, hogy az eledel ki lehessen osztva, minden bizonnyal elnyerik hűségük iránti jutalmukat. Hadd mondjak köszönetet ezen az úton áldozataitokért is a Jézus Krisztus nevében. Részesek vagytok a vetésben és együtt örvendezhettek a lelkek-aratásában. Mindazok pedig, akik a rábízottakat, ám az ÚR tulajdonát, nem adják bibliailag a magtárba, hanem saját tetszésük és belátásuk szerint cselekesznek, el kellene olvassák még egyszer imádkozás közben a Malakiás 3: 8-10–ig terjedő verseket, hogy felismerjék Isten előtt, avagy tizedük kézbesítése mennyire illeti az önkinevezett prédikátorokat, akik ellenszegülésük által az isteni küldetésnek, jelenidőben is úgymond külön-közösséget képeznek és azoknak gondját is viselik. Avagy fel tudja-e még venni valaki magára a felelőséget, Jézus Krisztus közelgő visszajövetelére nézve, Isten tulajdon pénzét nem egyedül Isten beszédének terjesztésére felhasználni? Minden, ami rászorul a korrektúrára, az isteni rend szerint megfelelően most bármely területen helyre kell legyen bibliailag igazítva. És mindazok, akik a menyasszony gyülekezethez tartoznak, nem fognak továbbá ellentmondásban élni az Igével az ő saját útjaikat járva. Az Igazság órája itt van, és mindazok, akik valóban az Igazságból vannak, Isten minden egyes Szavából és Szavában élnek. Aki igaz az ő szívében minden helyénvalóan meg fog érteni.

Vonatkozással erre az évre 2003–ra mindannyian azt kívánjuk magunknak, hogy Isten akarata beteljesedjen a mi személyes életünkben, úgyszintén az Ő gyülekezetében és az Ő gyülekezete által is.

Övé, az egyedüli Istené, legyen Jézus Krisztuson át minden tisztesség, most és mindörökké. Ő kegyelemből meglátogatta az Ő népét és nemsokára magához fog venni bennünket. Ámen.

Istem megbízásából munkálkodva

Hálásak lévén valamennyi nyitott ajtók- és lehetőségekért, hogy Isten utolsó üzenetét tovább adhatjuk, várakozásteljesen várjuk a tökéletes visszaszolgáltatást. A java csak ezután jön, amikoris különös nagy dolgoknak kell bekövetkezniük! Nagy fontosságu események mindig ott zajlanak le, ahol az ÚR hűséget tanusít és az Ő üdvhatározata nyilvánvalóvá válik. Valahányszor csak beállt Isten ígéreteinek beteljesedési ideje, mindig természetfeletti események történtek a földön Isten népe között: legyen az Izráel kivezettetése Mózessel a fogság alól vagy az ígéret földére való bevezettetés a Józsué vezetése alatt. Ez mindannyiszor Isten kegyelmi meglátogatásának idejét tanusítja, úgy ahogy az Újtestamentum kezdetekor is történt. Akár a Keresztelő János szolgálatában akár a mi URUNK szolgálatában, vagy az első gyülekezetben — mindig is Isten volt az, aki természetfeletti módon működött. 

Igy volt ez a Branham testvér egyszeri szolgálatánban is. Ama 10 év folyamán 1955–től 1965–ig, személyesen együtt átéltem úgy az ő szolgálatát valamint annak természetfeletti igazolását is. Én szem- és fültanuja vagyok Isten természetfeletti működésének. Ő a megígért próféta volt, amint már sokszor bibliailag indokoltan előterjesztettük közleményeinkben. A hozzá intézett szavak, 1933–ban a természetfeletti felhőből, világszerte beteljesednek szemeink előtt: „Amint el lett küldve Keresztelő János, Jézus Krisztus első eljövetele előtt, úgy az az üzenet is, amely neked lett adva, egy előhirnöke lesz Jézus Krisztus második eljövetelének.“

Isten embere többször is megismételte és ki is hangsúlyozta ama szavakat, amelyek 1933 junius 11–én 14:00 óra tájt hozzá lettek intézve kb. 4000 ember jelenlétében, amikor éppen a 17-ik személyt akarta bemeríteni: „Nemhogy én lennék az előhírnök, hanem az üzenet lesz az Ő eljövetelének előhirnöke.“ Mi teljes egészében elfogadjuk és örvendetesnek találjuk a Branham testvér szolgálatát ill. küldetését. Ám amit kategórikusan visszautasítunk, az ember kultusz és valamennyi külön szabályzatú tanítások, amelyek az ő félre értelmezett nyilatkozataiból keletkeztek és keletkeznek. Számunkra végérvényesen hatályos: Csak ami a bibliában áll — tudniillik egyedül az Ige — lehet eredeti Mag. Kétség nélkül, hogy a Branham testvér szolgálata által megtörtént az Igéhez való visszavitetés, éspedig úgy amint volt kezdettől fogva. Ennélfogva kategorikusan visszautasítjuk azokat a követelményeket vagy állításokat is, amelyek szerint léteznek olyan kinyilatkoztatások, amelyek a megírt Igét túlhaladják. Az Írás befejezett tanúságtételeihez nem lehet és nem szabad semmit hozzátennünk (Jel.22). 

Emberi magyarázatok folytán, már mindig is egy más Evangélium  jött létre. Mindkettő megismétlődik: Az emberFia veti az Ő magját, „A mag Istennek beszéde“ (Luk.8,11). Amennyiben az ember nem éber és elszunnyad, jön az ellenség és veti az ő magját, tudniillik az Ige felől való értelmezést – csűrve, csavarva. Mindkettő kifakad és életre kél, mindkettő egyforma esőt kap, ugyanaz a nap ragyog felettük; a világosság mindkettőre kibocsátja az ő sugarait, tulajdonképpen minden, ami a szántóföldön van, egyforma módon kapja az áldást. A különbség nem a nap ragyogásában áll és nem is az áldások esőjében, hanem egyedül a magban. Minden mag a maga nemét fogja előhozni éspedig mindig. Az egyik, tudniillik az Igével azonosuló jó vetőmag, Isten birodalmának fiai. Az ellenség vetőmagja pedig a látszat szerinti búza,  állszent-búza, a biblia gaznak van jellemezve. És mindkettő közvetlen egymás mellett nő fel, annyira hasonlatosak, hogy ha lehetséges lenne, még a kiválasztottakat is megtévesztené. Mindazok akik Branham testvérre hivatkoznak, akik nem egyedül az Igének szereznek érve´nyt; aki különleges önmagyarázatokat és specialitásokat terjeszt, elhagyta magát csábíttatni az ördögtől és másokat is tévútra vezet. Csak ez a magyarázata, a Kain ösztönzése szerinti elkövetett sokrétű irigységnek, gyűlölet- és testvérgyilkosságnak. Mindaz aki ma elmegy az isteni determináció mellett, ami közvetlenül a mi időnket érintő isteni küldetésre vonatkozik, amely semmi esetre nem fejeződött be a próféta hazamenetelével, a múltban él és nem ismeri fel, hogy csak miután a prófétikus szolgálatnak vége lett, vált lehetővé a rábízott üzenetet valamennyi népeknek hirdetni. De hiszen még mindig sőt most aztán igazán a menyasszony gyülekezet kihívásáról és előkészíttetéséről van szó! Fel lehetne tenni azt a kérdést is: ki volt az, aki Branham testvér hazamenetele után Isten közvetlen küldetése nyomán elsőként széthordta Európában, Ázsiában, Afrikában és szerte az egész világon a végidőre szóló isteni üzenetet? 

Mit használt volna az embereknek, Keresztelő Jánosból egy bálványt csinálni? Mindazok, akikre hatást gyakorolt az útkészítő üzenete, az Ő szolgálati idejének beálltával, az ÚR Jézus követői lettek. És ismételten azok voltak felfegyverkezve a felülről jövő erővel – a Szent Szellem kitöltetésekor, akik az Ő követői voltak mennybemenetelének pillanatáig. Ugyanaz az ÚR, nemhogy csak Ámos prófétán át szólt: „Mert semmit sem cselekszik az én URAM az ÙR, míg ki nem nyilatkoztatja tanácshatározatát az Ő szolgáinak, a prófétáknak.“(3:7), hanem ezt is mondotta: „Imé napok jönnek, azt mondja az ÙR Isten és éhséget bocsátok a földre; ám nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ÚR beszédének hallgatása után.“ (8:11). Ugyanaz az ÚR, aki megparancsolta az Ő prófétájának, Jefferszonvilleban az eledel tárolásáról gondoskodni, ugyanaz az ÚR parancsolta Krefeldben is április 2. 1962–ben az Ő szolgájának egyazon időpontban: „ … tárolj eledelt, mert nagy éhség fog következni, akkor pedig a nép között fogsz állni és osztani fogod az eledelt.“ Ugyanaz az ÚR megismételtette szóról szóra ezt az üzenetet az Ő prófétájának szája által 1962 december 3. Fred Sothmann és Banks Woods jelenlétében és a magyarázatot is megadta hozzá: „Az eledel, amit tárolnod kell, az ÚR kinyilatkoztatott beszéde időnkre vonatkozóan, az ígéretnek beszéde.“ Branham testvér aztán még hozzáfűzte: „Frank testvér, várj a kiosztással addig, amíg megkapod az eledel maradékát is.“

Maga Isten gondoskodott arról, hogy a szellemi eledel, a kinyilatkoztatott Ige, amint elhangzott a próféta ajkáról, szallagokra lett felvéve és lefoglalva. Valamennyi prédikáció, amelyeket Branham testve´r az Egyesült Àllamokban tartott, 1958–tól az ő hazameneteléig 1965–ben el lett küldve hozzám. Így egyidejűleg egy és ugyanazon szellemi eledelt tárolásba vettem, és azonnal, mihelyt megkaptam a maradékot 1965 decemberében, elkezdődött 1966–ban a kiosztás — nem majd tíz, husz vagy harmincs évvel később! Ki az az ember, aki tagadni meri, amit Isten az egész világon véghezvitt? Mind e mai napig hűségesen, teljes erőbevetésem- és időbevetésemből teljesítettem azt, amit 1962 április 2. hajnalhasadáskor az ÚR nekem parancsolatban adott. Egyetlen egyszer sem ütöttem valamely szolgatársamat sem valamey testve´rt nem rágalmaztam, sem prédikációban sem írásban névszerint nem diffamáltam, sem semmilyen módon nem károsítottam valakinek a hirnevét vagy tekinte´lyét. Soha nem gondolkoztam így: „Az én URAM még korántsem jön!“ 

Ellenben kezdettől fogva nem volt szabad helyben hagynom semmelyik külön-kinyilatkoztatást, hanem egyedül csak Isten megírt beszédét. Én nem tehetem másként, ez a megbizatásom, mert így szólt az ÚR: „ … ímé más városokban foglak elküldeni, az Én beszédeimet hirdetni.“ Tanuságtételem megbizatásomat illetően éppolyan igaz mint a Pál apostolé is az Apostolok Cselekedeteiben. A szellemi eledel a kinyilatkoztatott Ige, nem a csűrt csavart értelmezések. Amint a manna közvetlenül Istentől jött vala az égből, úgyanez érvényes az Ige titkainak valamennyi kinyilatkoztatásaira is, amelyek az egész bibliából tökéletes harmonikusan ki lettek nyilatkoztatva. Ám ha például valaki vakmerő bátorsággal, a Jelenések könyve 10:7 egyes számban írt „Isten titkát“ többes számban átértelmezi „titkoknak“, egyértelműen hamisítványnak lehet nyilvánítani, egy ilyen dolognak a vádlottak padjára tartozik Isten előtt. Hogyha ez áll írva: „ … akkor végbe megy (elvégeztetik) az Isten titka,…“, ugyanakkor nem állhat „ … akkor végbe mennek (elvégeztetnek) az Istennek titkai…“! Krisztusban áll az Isten titkának való leleplezése (Kol.2:2-3 sm.). Egy szempillanta´sig sem fogom eltűrni, ha valaki megváltoztatja Istennek beszédét.

Mindegyik átértelmezés a hazugság szellemén keresztül ihletett hamisítvány, még akkor is, ha „kinyilatkoztatásnak“ van jellemzeve. Ugyanez érvényes minden úgynevezett „mennydörgő-tanításra“. De hiszen a biblia nem is ismer egy „mennydörgő-tanítást“. Az úgynevezett „hét mennydörgésről szóló kinyilatkoztatások“ a valóságban nem is léteznek; erre vonatkozóan nem találunk ígéreti utalást az Igében, egyszerűen üres beszéd. Ezt pedig újból az ÚR beszédének alapján mondom: A hét mennydörgés a Jelenések 10. fejezetéből abban a pillanatban fogják szavukat hallatni, amikor az ÚR Szövetség angyala gyanánt le fog jönni, az Ő lábaival jogszerű tulajdonosként a tengerre és a szárazföldre áll és mint oroszlán ordít! Így áll megírva, és így fog bekövetkezni! A hetedik gyülekezeti angyal prófétikus szolgálata alatt valamennyi titokzatosság, elkezdve attól, ami az Éden kertben lezajlott és egész a végidők eseményeiig, le lettek leplezve.

Branham testvér gyakran utalást tesz ama fenséges élményre 1963 február 28., amikoris a természetfeletti felhő megjelent és elhangzott hét fülsüketítő mennydörgés. Ennélfogva a hét pecsétek megnyitása állt küszöbön, úgy amint 1963 márciussában meg is történt. Ehhez az élményhez, amit ő „hét mennydörgés-nek“ nevez, még több nagy messzemenő várakozásokat fűzött, amíg nyilvánvalóvá lesz Isten rendkívüli működése a menyasszony – gyülekezet között, egész az elragadtatásra szükségszerű hit beteljesüléséig. Ő már akkor várta a kimondott Ige lezáruló szolgálatának kihatását, amikor helyben megtörténik ami ki lesz mondva, például: „Szólj csak egy szót, és meggyógyul az én szolgám.“ — amint ő, ha jól emlékszem ötször, én magam pedig kétszer átéltem. Mindezen események bővelkedően kihatásban lesznek a menyasszony gyülekezet között a visszaszolgáltatás beálltával, közel a véghez és az elragadtatásra való hit elő fog törni. 

De hiszen a világ csak úgy ismerte Branham testvért, mint egy Evangélistát a gyógyítás és a megkülönböztetés különös ajándékával. A pecsétek megnyitása után 1963–ban, nem utazott más országokba többé, azaz 1965 május végén meglátogatta Dél-Afrikát azzal az írott megjegyzéssel beutazási engedélyében, hogy nem tarthatt összejöveteleket. Ez alkalomból a Primrose Hotel-ben kapott éjjeli szállást Johanneszburgban, eztkövetően Sidney Jackszon és más testvérekkel vadászni ment. Jackszon testvértől ajándékba kaptam a szép zebra bőrt, amelyen állt Branham testvér utolsó imádkozásakor. Még ma is ott akad a lakószobámba. Utolsó étkezése visszarepülése előtt De Beer Lukács házában volt Kempton Park-ban. 

Nos most jogosan feltevődik a kérdés: Kinek használnak a különböző közlemények a prófétával tett különböző vadászati utazásokról vagy a prófétával tett személyesen átélt eseményekről? Avagy írva találjuk valahol, hogy valaki elrendeltetett, ezekről tanúbizonyságot tenni? Isten csak a Vele való átéléseinket veszi számításba és egy elhivatást, amely visszavonhatatlan (Róma 11). János apostol, aki együtt átélte úgy a Keresztelő János szolgálatát mint a mi URUNK–ét is, arra rendeltetett, hogy tanúbizonyságot tegyen, „arról ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, megvizsgáltunk és kezeinkkel tappintottunk, AZ ÉLET BESZÉDÉRŐL.“ Azok közül akik ma a prófétára való hivatkozásaikkal fellépnek, egyiktől sem hallunk egy ilyen tanúbizonyságról és egy „Ige-hivatásról“, egy elhivatottsággal nem igazolja egyik sem magát. Istem már mindig is Önmagyarázója az Ő Szavának. Az Ótestamentum´ban leírottak és az amit Pál apostol előterjesztett, már az Újtestamentum elején félre lett értve (2Péter 3). Ugyanígy áll a dolog a Branham testvér nyilatkozataival is, félre lettek értve és „félre lettek magyarázva“. 

Nem is szabad róla még gondolkozni sem, hogy vannak emberek, akik állítólag „a prófétát reprezentálják“, és a Branham testvér hazaköltözésének napjától mindmáig azt állítják, hogy a Jézus Krisztus visszajövetele előtt még fel fog támadni és egy különös szolgálata lesz harmincz és negyven nap között, egy különös sátorban. Már 1966–tól fogva, megkértem ezt az embert, aki elsőként tette ezt az állítást és aki még ma is hiszi amit állít és prédikálja is, hogy mutatná meg nekem, hol és mikor tett Branham testve´r egy ilyen állítást. De mindmáig kimaradt az erre való felelet. Ugyanaz az ember és vele együtt többen, akik 1966–ban még kitartóan vártak a próféta feltámadására, még ma sem a Jézus Krisztus visszajövetelére várnak, hanem a próféta visszatérésére. Ez nemhogy csak egy hamis tanítás, ez egyenesen csalás és ámítás! Emberek tömegesen vetik reménységüket bele, mert Branham testvérnek utólag adják szájába e szavakat, noha ő maga soha ilyet nem mondott. Az amit Branham testvér látott, ama bizonyos „sátor-látomásban“, határozottan bizonyos vagyok benne, hogy be fog teljesedni. Maga az ÚR fog gondot viselni róla és az Ő művét nagy hatalommal tökéletességre viszi az Ő népe között. Én magam is láttam a sátort különben, 1966 Január 19-én egy látomásban, miként telt meg, miként özönlött be a népek sokasága: az északi része olyan volt mint egy katedrális, egy szilárd épület egy emelvénnyel, a többi oldala egy kerek sátor volt. Én láttam, amint Branham testve´r elfordul a néptől, akik őmiatta voltak összegyülekezve, félre fordult és félre nézett. Miközben én magam az emelvényen foglaltam helyet és figyelemmel kísértem, hogy mi zajlik le előttem, egy hatalmas hang nevemen szólított és fennhangon a következő szavakat intézte hozzám: „Imé eljött a te időd… Fordulj a néphez és szolj: ,A Jézus Krisztus visszajövetele küszöbön áll!…’“ Avagy beteljesedik-e most, amit a sátor-látomás kifejezésre juttat és amire rámutat, minthogy az Ige az egész föld kerekségén hirdettetik? Egész a végen, amikor a sárkány az asszony elé fog állni és nyomást fognak alkalmazni, bekövetkeznek Isten legnagyobb megpróbáltatásai, amit valaha emberek átéltek. Akkor az egész földön bekövetkezik az isteni hatalomdemonstráció és a kimondott Ige szolgálattétele nyomban beáll, nemcsak egy kis sátorban valahol az Egyesült Államokban. Így fogjuk átélni Jézus Krisztus visszajövetele előtt a tökéletes visszaszolgáltatást, amely  aztán a tökéletességben és az elragadtatásban torkollik! 

De hiszen arra nézve, ami az Új szövetségkötés folyamán történik, már természeti utalást találunk Izráellel a szellemi hatáskörre a gyülekezettel kapcsolatosan. A bekövetkezendő éhség miatt, Józsefnek abban állt a feladata, hogy gabonát tároljon és az éhség beálltával ugyanazt kiossza (1Móz.41-49). Józsué pedig ezt parancsolta: „Gondoskodjatok arról, hogy táplálékotok és élelmiszeretek legyen, mert által kell kelnetek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek az ígéret földjét.“ (Józsué 1+3). A kinyilatkoztatott Ige a Szövetségládájában volt és ez pedig Isten népe között volt, evégett pedig Isten is velük volt az Ő ígéretbe adott beszédének beteljesítése miatt. A Jakab 5-ben szemeink elé van tárva a Jézus Krisztus visszajövetelével kapcsolatos visszaszolgáltatás, Jób példájában – amit ő is átélt kettes mértékben (42.fej.). 

 A különböző prédikációkban elbeszélt sztorik- és jól megfogalmazott tudósítások az ún. „próféta tetteiről“ valamint a Branham testvér különböző életszakasszairól való beszámolások csak szórakoztató értékűek. Meg szabad kérdezni, ha ezekáltal nem-e az van célul tűzve, hogy az emberek figyelme el legyen terelve és félre legyen vezetve amellett, amit Isten jelenvalóan tesz, és olyan dolgokra várjanak, amire Isten beszédében semmilyen jellegű ígéretek nem adattak. Mind-e mai napig nem tudjuk, hogy Keresztelő Jánosnak volt-e vagy sem nagynénje vagy egy nagybácsija. A Péter-, Jakab- és János apostolok privát életmenetéről nem tudunk majdnem semmit, sem Pál privát dolgairól közelebbről. Ám mindaz amit tudnunk kell róluk, hátra lett hagyva számunkra, tudniillik, hogy valamennyiüknek isteni elhivatásuk volt és a gyülekezetbe állíttattak szolgálatba. Sem a mi URUNK testve´reiről, Jakab és Judásról nincs semmi beszámolva, ami az ő életmenetüket vagy életkörülményeiket illette. Csak annyit tudunk, hogy apostolok voltak. Mindenütt, ahol Branham próféta gyanánt tematizálva van és ember gyanánt a központba van tolva, valamennyi ilyen helyeken valóban egy más Evangélium, tudniillik egy ember jellegű Evangélium van prédikálva (Gal.1). Számunkra csak Jézus Krisztus örökérvényű Evangéliuma jön számításba. Nem prédikáljuk sem Pétert sem Pált, de sem Branham testvért, ellenben prédikáljuk Jézus Krisztust, feltámadott és újra eljövendő ÚR gyanánt, úgy amint Péter, Pál és Branham testvérek is tették. Alapjában véve az ellenség az, aki az utolsó időben élő hívőket különböző (hit)táborokba oszlatja szét, nem utolsó sorban azáltal, hogy Igehelyeket és a Branham testvér nyilatkozatait félremagyarázza, elterelve így a figyelmet Isten Szava hirdetésének valódiságától. 

De hiszen Isten igaz beszédének hordozója, előbb meg kell legyen bélyegezve mint „nem szavahihető-nek“ valamennyi utánzóktól, hogy értelmezéseiket hihető módra forgalomba hozhassák. Minden azzal a szántszándékkal történik, hogy az Ige befolyását az Ige hordozóját, hirneve és tekintélyét rágalmazással teljesen meg legyen semmisítve. Isten emberei valamennyien, némelyek feállítására és némelyek elesésére lettek meghatározva, amint a mi URUNK esetében is volt (Luk.2,34). Reájuk jellemző az amit Pál apostol már írt: „némelyeknek olyan illattá, mely halálból halált támaszt, némelyeknek olyan illattá, mely életből életre kelt.“(2Kor.2). Judás apostol odaillően beszél olyan testvérekről, akik részt vettek a szeretett vacsorákon, azután azonban eltévelyedtek: „Jaj nekik! Mert Kain útján indultak el, nyerességvágytól űzve a Bálám tévelygésébe keveredtek és az ő ellenszegülésük által mint hajdan Kóré egyenesen a pusztulásba rohantak.“ (11.v.). Ám az igaz hívők valamennyien, hálásak az Ige hamisitatlan hirdetéséért; másoknak pedig nem tudott kedvére lenni sem a Mester sem az Ő szolgái. Tekintettel az Igére Istennek egy szolgája fölöttébb becsesnek értékeli a Krisztus gyalázatát. Lemond ama magas tekintélyszerzésről, amelyben részesülnek azok, akik noha hivatkozással vannak a prófétára, mégis az ő saját magyarázataikat terjesztik; A hű szolga csak Isten beszédét teszi közhírré, amely örökké megmarad. Csakis az Ige tükrében vizsgálhatja meg ki-ki saját magát és másokat is, ha netalán a Kain utján van, ha netalán a Bálám tévelygéseibe keveredett sőt, netalán fellázadásával a Kóré bandájához tartozik. Csak az Ige magvából ujjanon szülöttek, lehetnek az ígéret gyermekei. „Ti azonban, szeretett testvéreim, Izsák vonalán át (Izsák neme szerint) ígéret gyermekei vagytok! De mint ahogy akkor a hús vonalán született fiú üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy ma is ez az eset.“ (Gal.4:28-29). Eme két Igevers köteteket foglal magába. Előszöris elvettetik „az ígéret beszéde“, azután maga a Szellem nemz isteni életet az ígéret gyermekeiben. 

Az év alighogy elkezdődött, úgy lehet mondani és máris a végéhez érkezett. Egy nap, egy óra, egy elmullasztott alkalom soha vissza nem tér. Visszatekintően elmondhatjuk, hogy 2002-ben bőven megáldott az ÚR. Az év folyamán világszerte bevonhattunk új országokat és városokat az isteni üzenet hirdetésében. Mindenekelőtt Ázsia délkeleti részén és Távol-Keleten is fordításra kerültek a Branham testvér prédikációi és a mi röpirataink is az adott országok nyelvein. Ha így megy tovább, és legyen hogy a mi hűséges URUNK kegyelmet nyújtson erre nézve, előadó körútaink által, TV-adásokkal és irodalommal rövidesen elérjük az egész világot. Ez ideig heti adásaink közvetítve vannak angol nyelven  a Kazaksztáni televizíó állomássairól 74 országban és az Izlandi állomásról további 32 országban. Így egész világrészeket be lehet vonni a végidőre szóló utolsó üzenet hirdetésébe.

Helybeli szolgáló testvéreinknek itt a gyülekezetben, akik kezdettől fogva együtt hordozói lettek az igaz Igehirdetésnek, különös köszönettel tartozunk; hasonlatosan mindazoknak, akik különböző feladatokat szemmel tartanak és el is végeznek, őszinte köszönetet mondok, nem utolsó sorban azoknak, akik segítenek a szétküldési feladatokban. Hasonlatosan köszönetet mondok világszerte a testvéreknek a jó együttműködésért. Azoknak, akik fordítási szolgálatot végeznek és figyelemmel kísérik a szellemi ellátást az ő országaikban, nemcsak Isten segitségét hanem az Ő tanácsadását is kívánjuk és az Ő bölcsességét, hogy jól végezzék munkájukat. Mindazok pedig, akik Isten hatalmas nagy művét imádságban és az ő magtárba adott tizedeikkel hordozzák, hogy az eledel ki lehessen osztva, minden bizonnyal elnyerik hűségük iránti jutalmukat. Hadd mondjak köszönetet ezen az úton áldozataitokért is a Jézus Krisztus nevében. Részesek vagytok a vetésben és együtt örvendezhettek a lelkek-aratásában. Mindazok pedig, akik a rábízottakat, ám az ÚR tulajdonát, nem adják bibliailag a magtárba, hanem saját tetszésük és belátásuk szerint cselekesznek, el kellene olvassák még egyszer imádkozás közben a Malakiás 3: 8-10–ig terjedő verseket, hogy felismerjék Isten előtt, avagy tizedük kézbesítése mennyire illeti az önkinevezett prédikátorokat, akik ellenszegülésük által az isteni küldetésnek, jelenidőben is úgymond külön-közösséget képeznek és azoknak gondját is viselik. Avagy fel tudja-e még venni valaki magára a felelőséget, Jézus Krisztus közelgő visszajövetelére nézve, Isten tulajdon pénzét nem egyedül Isten beszédének terjesztésére felhasználni? Minden, ami rászorul a korrektúrára, az isteni rend szerint megfelelően most bármely területen helyre kell legyen bibliailag igazítva. És mindazok, akik a menyasszony gyülekezethez tartoznak, nem fognak továbbá ellentmondásban élni az Igével az ő saját útjaikat járva. Az Igazság órája itt van, és mindazok, akik valóban az Igazságból vannak, Isten minden egyes Szavából és Szavában élnek. Aki igaz az ő szívében minden helyénvalóan meg fog érteni. 

Vonatkozással erre az évre 2003–ra mindannyian azt kívánjuk magunknak, hogy Isten akarata beteljesedjen a mi személyes életünkben, úgyszintén az Ő gyülekezetében és az Ő gyülekezete által is. 

Övé, az egyedüli Istené, legyen Jézus Krisztuson át minden tisztesség, most és mindörökké. Ő kegyelemből meglátogatta az Ő népét és nemsokára magához fog venni bennünket. Ámen.

Istem megbízásából munkálkodva 

Ewald Frank