„A Krisztus Jézus tegnap és ma és az örök korokon át ugyanaz.“ (Zsid. 13,8)

Körlevél december 1999

Teljes szívemből köszöntelek benneteket közel- és távollévőket, Délről és Nyugatról, Keletről és Északról, a mi Urunk Jézus Krisztusunk nevében az 1. Tim. 1, 12- vel:

„Hálás vagyok annak, aki engem hatalommal felruházott, Urunknak, a Krisztus Jézusnak, aki hűnek tartott engem, mikor szolgálatára rendelt.“

Kegyelemből elmondhatom én is ugyanezt, hogy engem is beállított az Úr az Ő eklézsiájában az Ő szolgálatára. Nem én, hanem Ő hozta a határozatot, én még meg sem lettem kérdezve, hanem egyszerűen meg lettem bízva. A Bránhám testvérrel való viszonyom olyan jellegű, mint a Timotheussé Pál apostolhoz. Amit Pál apostol tanított, azt Timotheus rá kellett bízza más testvérekre, olyan testvérekre akik ezáltal képesek voltak, megint másokat kioktatni (2.Tim. 2). Ennélfogva mindig a tiszta, józan és egézséges tanításról van szó ti. Isten szaváról. Pál apostol a következőket helyezte az ő szívére: „Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál s amikben hívővé lettél (amiben teljes bizonyosságot nyertél), tudva kitől tanultad, és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető.“ (2.Tim. 3,14-15). És mert még mindig bibliai napokban élünk és mert az isteni rend újra helyre lett állítva, ez teljes egészében reám vonatkozóan is találó. Isten már fiatalkori életemben úgy rendelte, hogy már 12 éves korom óta a Szent-Írást belső vágyakozásból olvastam. Elmélyülten kutattam Isten beszédében és megértést kaptam afelől amit olvastam.

De még mielőtt 1955 -ben Németország - Karlsruhe -ban legelőször tal´álkoztam volna Bránhám testvérrel, már 1949 pünkösdjén 16 évesen üdvbizonyosságban lett részem, úgy amint a Biblia beszámol róla. Ama bizonyos hétvégén egy Hall Herrmann nevezetű prédikátor szolgált a Paul Raabe prédikátor gyülekezetében Hamburgban. A prédikáció után közhírré lett téve, hogy mindazok akik a Szent Szellem keresztségét óhajtják vissza maradhatnak imádkozni. A kb. 120 személy között én is ott maradtam. Röviddel éjfél előtt átéltem a Szent Szellemmel való keresztséget: Át lettem helyezve a dicsősségbe, egy mélyreható békesség, boldogság és gyönyör töltött be az Úrban és egy számomra idegen nyelven dícsértem az Istent. Bennem feltört egy forrás, amely az örök életbe buzogott, úgy amint az Úr a kútnál lévő asszonynak mondotta. A Szent Szellem olyan hatalmasan hatást gyakorolt, hogy a jelenlévők közül mindnyájan átélték Istent.

Mármost 50 év telt el azóta mióta tudatában vagyok, hogy Istent követhetem. 1953 óta osztályrészül reám hárult az Ige-hirdetés. A 46 év folyamán megadatott számomra, hogy az Evangélium hirdetésén keresztül sok lelket az én Megváltómhoz vezessek a világ minden tájáról. Számomra az 1999 -es év olyan mint egy »ünnepélyes emlékezet«, egy kürtölés- és kiárasztásnak esztendeje. Ez említett esztendőnek végén fel szeretnélek kérni mindnyájatokat arra, hogy velem együtt magasztaljátok Istent az Ő hűségességéért, az örök hű Istennek hálát mondani azért, hogy az Öveit olyan csodálatosan vezeti. „… és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság“. (Zsolt.89,38)

Hitéletem folyamán kiváltképpen az a 10 év volt áldásban gazdag, amelyekben megismerhettem Bránhám testvért, amíg 1965 -ben haza lett szólítva. Átéltem vele számos összejöveteleket úgy Európában mint az Egyesült Államokban is, sőt az ő saját lakásán is meglátogattam őt. Abban a kiváltságban is részem volt, hogy egy asztalnál ettem vele és vele egy autóban utazhattam, amelyet ő vezetett. 1958 óta átküldték hozzám Németországba az összes prédikációit, amelyeket az Egyesült Államokban tartott. Így részem lett a szellemi fejlődésben az ő szolgálata alatt és ismeretem volt a legújabbi tényállás felől, Isten országát illetően.

Mint a legjelentéktelenebb mindazok közül, akiket elhívott és kirendelt az Úr szolgálatra, az elmult évtizedek folyamán tanúbizonyságot tehettem az egész világon és közhírré tehettem Isten teljes Üdvhatározatát. Amint bizonyságot tett Pál apostol afelől, hogy az ő héber anyanyelvén hallotta az Úr szózatát és tudomásul vette az ő megbízatását, összekötve egy kirendeltetéssel - elhivatottsággal, úgy minden bizonnyal én is, Ewáld Frank, az igazságnak megfelelően tanúsítást teszek Isten, az Ő szent angyalai és az emberek előtt, hogy április 2. 1962 -ben, napfelkelte előtt, hallottam az Úrnak mindent átható, hatalmas, parancsoló szózatát, német nyelven. Annak ajkáról, akinek adatott a hatalom mennyen és földön, anyanyelvemen hallottam és átvettem megbízatásomat és küldetésemet. Az Úr minden szót kihangsúlyozott, sőt feltűnést keltő érthetőséggel ejtette ki a szavakat. Ez élményemet illetően örömmel hívom Istent tanúmnak.

Ama naptól fogva engedelmes voltam a mennyei megbizatásnak, országról országra és kontinensről kontinensre utaztam, hirdetvén Isten beszédét és tovább adva a szellemi eledelt azoknak, akikben éhség van Isten szavát hallgatni (Ámós 8,11; Máté 24,45). Minden természetfeletti élményeim felsorolásában itt nem tudok és nem is akarok belemenni. Az évek folyamán hallottam még egynéhányszor az Úrnak hangját és utasításokat kaptam. Valamennyi élmények, amelyekkel megajándékozott az Úr, számomra nagy jelentőséggel bírnak. Hogyha egynéhányat megosztok veletek, csak azért teszem, hogy Istennek valamennyi őszinte gyermekei örülhessenek afelett, hogy hűséges az Úr és még ma is igazolja magát, velem együttpedig Istennek adjatok hálát és Őt részesítsétek a méltő megtiszteltetésben.

Utolsó élményem, amelyet a Bulgár Varna városban éltem át a Fekete Tenger mellett, 1999 julius 15. csütörtökön déltájt, utólag még mindig hatást gyakorol rám:

Át lettem helyezve a dicsősségbe és szemeim előtt láttam mint egy fényesen kivilágított elefántcsontból való dísztermet, amelyben — és itt ismét Istent idézem tanúmnak — a mennyei énnekkar állt és remekül énekelt. Mindannyian abban az irányban szegezték tekintetüket, ahonnan jött a fényesség, úgyszintén kezeiket egyöntetűen előre nyujtották, vízszintesből kissé fentebb. Német nyelven énekelték a 34. Zsoltárt. A hangjuk (szavuk) olyan harmonikus volt mint egy hatalmas hang. A 8. versnél: „Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körűl és kiszabadítja őket.“ mind hangosabb lett az énekszó, a hangjaik rezegtek és mint egy refrént énekelték a vers végén: »És az Úrnak angyala most jelen van.« Ugyanez megismétlődött a 9. versnél fogva is: „Érezzétek és lássátok meg, hogy barátságos az Úr. Boldog az az ember, aki ő benne bízik.“ Eme szavak után még hatalmasabban énekelték: »Igen az Úr most jelen van …«

Számomra azonnal feltűnt, hogy a Zsoltárt a Luther fordítása szerint énekelték, annyira közismert volt részemre a korábbi évekből. Azután mindjárt felírtam magamnak a szavakat, amelyek a Menge fordításában kissé másként hangzanak. Hiszen a dicsősségbe minden nemzetből és nyelvből lesznek emberek, akik magasztalva dícséretet mondanak az Úrnak (Jelenések 5,9). Arra is visszaemlékeztem aztán, hogy ama kilenc szavak az 1.Mózes 3,17 -ből, amelyeket Isten 1979 junius 19. reggelén haragos mennydörgő harsanó szavaiban intézett felém, ugyancsak a Luther fordítása szerint valók voltak. A számos Biblia-fordításokból túlnyomórészt a Hermann Menge szerintit olvasom és használom.

Szavak nem elégségesek, Isten jóságát kifejezésre juttatni. Ő az igazságos és hűséges.Talán magas fokú elhivatottságom miatt kellett annyi próbákon átmennem. Az ellenség egynéhányszor csaknem megölt a szószoros értelmében, hacsak a Malária tropicára gondolok, amely a kezelő orvos tudósítása szerint, biztos halálomat jelentette. Akit már a haldokló teremben vittek és akiről az orvoscsoport lemondott mint az én esetemben, az tudja, hogy mit jelent egy Istentől jött csoda. Újra és újra hallottam, amint az főorvos prof. dr. Becker ismételten mondja csoportjának: »Túl késő.« Azonban Istennek hatalmában áll az ellenség legádázabb támadásait is, legyen az lélekre vagy testre, győzelembe és áldásba átváltoztatni. 1981 január 3., ez a dátum tulajdonképpen halálom napja kellett volna legyen, ám ekkor átéltem a legfennségesebb élményeim egyikét, amely maradandó áldás lett számomra.

Átéltem másodjára, hogy testemből elvétettem; ekkor átéltem az elragadtatást. És ismételten Istent idézem tanúmnak. Láttam az elragadtatott sereget, amint felvétetett, és az első sorban találtam magamat. Mindannyian fiatalok voltak, mindannyian fehérbe voltak öltözve, a testvérnők hosszú haja hátukon nyitva lecsüngött minden színben, éppen úgy mint természetileg van. Valóban bepillanthattam a dicsősségbe és láttam a szent várost amint piramis szerűen kimagaslik. A fény a csúcsról áramlott szét és önmagában kitűnő ragyogásban és kitűnő csillogásában áthatolt minden körülhatároltat; a határosan fekvő kristálynak látszott és az egész földkerekségét megvilágította.

Valamennyi megpróbáltatások, félreértések és szomorúságaim közepette, támadások, a folytatólagos rosszindulatú rágalmazások között Isten újra és újra megvígasztalt — az Ő Szavát beváltotta és az Ő hűségességét nem vonta meg tőlem, velem lévén életem minden szakasszában. Az Ő megtiszteltetésére tanúvallomást tehetek azon hűségéről is, hogy a prédikációk ezreiben semmi olyasmit nem hirdettem, amit utólag korrigálnom kellett volna. Engedelmes voltam abban is, amit az Úr parancsolt nekem, ama reggelen Marseille - Franciaországban, miközben parancsoló hangon közvetlenül kétszer egymás után felszólított: »Én szolgám , állj fel és olvasd el a 2. Tim. 4. fejezetét!« Felálltam és asszerint cselekedtem amint a parancsot kaptam, elolvastam az első öt verset. Azután megint elkezdtem az 1. verstől olvasni. A második vers olvasása közben megértettem, közvetlen inspiráció által, hogy mit akar az Úr nekem ezzel mondani. A hangsúlyozás a következő szavakon volt: »Hirdesd az Igét,« — ez volt a felelet, e´s ehhez a továbbiak is hozzátartoznak: „…állj ki, akár alkalmas az idő rá, akár nem…!« Isten eredeti Igéje képes minden értelmezést és (félre)magyarázatot hatálytalanítani.

Aztán ráhelyeztem Bibliámat a kicsiny asztalra, felemeltem kezeimet az Úrhoz és így szóltam: »Amilyen bizonyos az, hogy Te óh Uram, parancsolóan felszólítottál ezen Igeszakaszt elolvassam, olyan bizonyos az, hogy csak azt lehet hirdetni ami az Igében meg van írva.És amilyen bizonyos az, hogy a hét mennydörgés szava a Jelenésesk 10. fejezetéből, nem lett leírva Isten szavaként, olyan bizonyos az, hogy senki sem prédikálhat róla.!« Hiszen még mindig meg van írva: „Boldog, aki felolvassa és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.“ (Jelenések 1,3). Amint maga Isten mondja, csak az jön számitásba, ami meg van írva. Csak arról olvashatunk, csak azokat őrizhetjük meg, csak a megírtakat nyilatkoztatja ki Isten. Minden afelől való spekuláció, ami nincs megírva, nem lehet isteni eredetű és csak zűrzavart szít. És ha a mennyből jönne egy angyal, hogy közhírré tegye a hét mennydörgés szavát, így még őt is vissza kellene utasítsam.

Ha testvérek az ő különleges kinyilatkoztatásaikról prédikálnak, de hiszen nyilvánvaló kell legyen, hogy ezek által tanítványokat akarnak az ő kíséretükben vonni. Hogyha ezen kívül még azt a követelményt állítják, hogy csak azok részesülnek az elragadtatásban, akik az ő különös kinyilatkoztatásaiknak hitelt adtak, ez minden további nélkül Istenkáromlás.

Az én megbízatásom ez volt és ez marad: »az Igét úgy hirdetni, amint írva van, és emez óra üzenetét, a megígért és kinyilatkoztatott Igét, a vil´ág minden sarkára elvinni.« Hogyan vélheti maga´t valaki egyáltalán az Ige prédikátorának, ha olyan dolgokat hirdet, amelyek az Igében egyáltalán nem is állnak írva?

Ezt pedig az Úr szavának alapján mondom: A hét mennydörgés a Jelenések könyve 10. fejezetéből csak akkor hallatja majd szavát, midőn az Úr Szövetség angyala gyanánt lejön Izráel népéhez — egy órával sem előtte és egy nappal sem utána! Akkor valószerűség lesz, amikor a föld és a tenger eredeti tulajdonossa ráteszi az egyik lábát a tengerre a másikat a szárazföldre. Így áll írva és így fog bekövetkezni. Igy tesz róla tanuságot 1963 március 17. Bránhám testvér is, a pecsétek megnyitásáról szóló prédikációjában »Átmenet a hét gyülekezeti korszakból a hét pecsétekbe.«: »Ha megjegyeztétek: Ő a Krisztus. Az Ó-testamentumban >Szövetség angyala < gyanánt van megnevezve. Mármost közvetlenül a zsidókhoz jön, mert a gyülekezet tökéletesítve lett… Visszaemlékeztek-e még a Jelenések könyve 1. fejezetében vázolt angyalra? Most ugyanaz. Angyal „küldöttet“ jelent. Itt Izráel népéhez való küldött gyanánt látjuk Őt. A gyülekezet már el lett ragadtatva. Ők készek az elragadtatásra, midőn eljön az Ő gyülekezetéhez.« (A hét pecsétekbe való bevezetés, 66. old.). A menyasszony Vőlegény gyanánt várja az Ő visszajövetelét, hogy Vele együtt vacsorázzon.

Az ún. utolsó üzenet keretén belül is, sok minden tévesen fejlődött. Mindazok, akik személyükre való tekintettel el akartak érni valamit, az ellenség ihletése alá kerültek, ami által az isteni befolyás részenként le lett rombolva. Ha az Észak-Amerikában élő testvérek, Bránhám testvér valamennyi prédikációjait úgy hagyták volna, amint volt az ő eredeti formájában, és nem ragadtak volna ki idézeteket az összefüggésből, összeállítva ezekből az ő »jellegzetes üzenetüket«, egyáltalán nem is léteznének a számos irányzatok. Megmarad annál: Ha egy testvér elhagyja az Igét, Isten is elhagyja őt. Isten csak az Ő Igéjével szemben vállal kezességet, nem pedig a (félre)magyarázatokkal szemben. Ha pl. valaki azt tanítja és úgy hiszi, hogy ama hét erények (2.Péter 1), amelyek tulajdonképpen a Megváltó lényét tükrözték és tükrözik vissza valamennyi megváltottakban, hogy ezek az erények most tehát a hét mennydörgés legyen, az máris elveszítette a szellemi tájékozóképességét.

Mindezek ellenére maga az Úr fogja tökéletességre vinni az Ő művét éspedig nagy hatalommal. Ő a golgotai győző. Ő kiszólított magának egy Ige-menyasszonyt, akik nem pecsételik össze újra magukat, miután megmosattak a Bárány vérében, az Ige vízfűrdőjében megtisztíttattak és az Igazságban megszenteltettek.

Ami engem illet, úgy amint már említettem is az Ige hirdetésére rendeltettem el és tudomásul kell vegyem, hogy az ellenség evégett vett célba támadásaival éspedig a legkönyörtelenebb módon úgy mint senki mást ezen a földön. Húsz évvel ezelőtt, 1979 -ben volt, amikor az ellenség az egész pokol hadát bevetette, Isten műve szétrombolására és az én pusztításomra, röviddel az összeesküvés után, a legsötétebb órában, vigasztalásomra megajándékozott az Úr az Ésaiás 54. fejezetének 15-17. terjedő szavaival: „Vedd tudomásodra, ha összegyűlvén összegyűlnek és rohamot indítanak ellened, ez nem én tőlem indul ki! Aki ellened rohamot indít, elesik miattad. Imé én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint; és én teremtém a pusztítót is a vesztésre! Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet mely ellened perbe száll, hazugsággal büntetsz; ez az Úr szolgáinak öröksége, és ez az ő igazságuk, amelyben Én részesítem őket. Igy szól az Úr szentenciája.“

Különösen azok tüntetik ki magukat, akik félremagyarázatokat terjesztenek, mert nincsenek az Igében megalapozva. Amint a próféták valamennyien, hordozói lévén az Igazság beszédének, üldözve, megkövezve és legyilkova lettek, ugyanez történt a mi Urunkkal is, az apostolokkal és én velem sem történik másként. A támadásokkal mindig az Ige hordozóit veszi céltáblájául az ellenség, mert ezzel áll vagy esik az isteni befolyás. Ámde Urunk vigasztalóan szól hozzánk az Ő hegyi beszédében: „Boldogok vagytok ha énérettem gyaláznak titeket, ha énérettem üldöznek és hazugul minden rosszat mondanak majd rátok! Örüljetek és ujjongjatok efelett, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben!Hiszen a prófétákat is így üldözték, akik előttetek éltek!“ (Máté 5,11-12). Igy hát próbáljunk meg örülni mindezek felett, még ha gyakorta elviselhetetlen fájdalmak között is.

Meg vagyok győződve afelől, hogy az Úr meg fog ajánd´ékozni végig az Ő erejével, az Ő beszédében megmaradni. Pál apostollal elmondhatom én is: Tudom, hogy kiben hiszek, és ebben olyan bizonyos vagyok, mint az apostol is volt. Ez okból befejezem ezt a részletet az ő tanúságtételével, amely egyidejűleg az én tanúságtételem is: „…mert tudom kiben vetettem bízalmamat, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő elég erős arra, az én nála letett kincsemet ama napra megőrizze. Egészéges tanításoknak mintaképeként tarts ki azok mellett, amelyeket tőllem hallottál, hitben és szeretetben, amelyek a Krisztus Jézusban gyökereznek. A reád bízott drága kincset őrizd meg, a bennünk lakozó Szent Szellem által!“ (2.Tim.1,12b-14). Az Úr, aki az Ő szolgálatában beállított, hűséges.

„A Krisztus Jézus tegnap és ma és az örök korokon át ugyanaz.“(Zsid. 13,8)

Körlevél december 1999

Teljes szívemből köszöntelek benneteket közel- és távollévőket, Délről és Nyugatról, Keletről és Északról, a mi Urunk Jézus Krisztusunk nevében az 1. Tim. 1, 12- vel:

„Hálás vagyok annak, aki engem hatalommal felruházott, Urunknak, a Krisztus Jézusnak, aki hűnek tartott engem, mikor szolgálatára rendelt.“

Kegyelemből elmondhatom én is ugyanezt, hogy engem is beállított az Úr az Ő eklézsiájában az Ő szolgálatára. Nem én, hanem Ő hozta a határozatot, én még meg sem lettem kérdezve, hanem egyszerűen meg lettem bízva. A Bránhám testvérrel való viszonyom olyan jellegű, mint a Timotheussé Pál apostolhoz. Amit Pál apostol tanított, azt Timotheus rá kellett bízza más testvérekre, olyan testvérekre akik ezáltal képesek voltak, megint másokat kioktatni (2.Tim. 2). Ennélfogva mindig a tiszta, józan és egézséges tanításról van szó ti. Isten szaváról. Pál apostol a következőket helyezte az ő szívére: „Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál s amikben hívővé lettél (amiben teljes bizonyosságot nyertél), tudva kitől tanultad, és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető.“ (2.Tim. 3,14-15). És mert még mindig bibliai napokban élünk és mert az isteni rend újra helyre lett állítva, ez teljes egészében reám vonatkozóan is találó. Isten már fiatalkori életemben úgy rendelte, hogy már 12 éves korom óta a Szent-Írást belső vágyakozásból olvastam. Elmélyülten kutattam Isten beszédében és megértést kaptam afelől amit olvastam.

De még mielőtt 1955 -ben Németország - Karlsruhe -ban legelőször tal´álkoztam volna Bránhám testvérrel, már 1949 pünkösdjén 16 évesen üdvbizonyosságban lett részem, úgy amint a Biblia beszámol róla. Ama bizonyos hétvégén egy Hall Herrmann nevezetű prédikátor szolgált a Paul Raabe prédikátor gyülekezetében Hamburgban. A prédikáció után közhírré lett téve, hogy mindazok akik a Szent Szellem keresztségét óhajtják vissza maradhatnak imádkozni. A kb. 120 személy között én is ott maradtam. Röviddel éjfél előtt átéltem a Szent Szellemmel való keresztséget: Át lettem helyezve a dicsősségbe, egy mélyreható békesség, boldogság és gyönyör töltött be az Úrban és egy számomra idegen nyelven dícsértem az Istent. Bennem feltört egy forrás, amely az örök életbe buzogott, úgy amint az Úr a kútnál lévő asszonynak mondotta. A Szent Szellem olyan hatalmasan hatást gyakorolt, hogy a jelenlévők közül mindnyájan átélték Istent.

 Mármost 50 év telt el azóta mióta tudatában vagyok, hogy Istent követhetem. 1953 óta osztályrészül reám hárult az Ige-hirdetés. A 46 év folyamán megadatott számomra, hogy az Evangélium hirdetésén keresztül sok lelket az én Megváltómhoz vezessek a világ minden tájáról. Számomra az 1999 -es év olyan mint egy »ünnepélyes emlékezet«, egy kürtölés- és kiárasztásnak esztendeje. Ez említett esztendőnek végén fel szeretnélek kérni mindnyájatokat arra, hogy velem együtt magasztaljátok Istent az Ő hűségességéért, az örök hű Istennek hálát mondani azért, hogy az Öveit olyan csodálatosan vezeti. „… és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság“. (Zsolt.89,38)

Hitéletem folyamán kiváltképpen az a 10 év volt áldásban gazdag, amelyekben megismerhettem Bránhám testvért, amíg 1965 -ben haza lett szólítva. Átéltem vele számos összejöveteleket úgy Európában mint az Egyesült Államokban is, sőt az ő saját lakásán is meglátogattam őt. Abban a kiváltságban is részem volt, hogy egy asztalnál ettem vele és vele egy autóban utazhattam, amelyet ő vezetett. 1958 óta átküldték hozzám Németországba az összes prédikációit, amelyeket az Egyesült Államokban tartott. Így részem lett a szellemi fejlődésben az ő szolgálata alatt és ismeretem volt a legújabbi tényállás felől, Isten országát illetően.

Mint a legjelentéktelenebb mindazok közül, akiket elhívott és kirendelt az Úr szolgálatra, az elmult évtizedek folyamán tanúbizonyságot tehettem az egész világon és közhírré tehettem Isten teljes Üdvhatározatát. Amint bizonyságot tett Pál apostol afelől, hogy az ő héber anyanyelvén hallotta az Úr szózatát és tudomásul vette az ő megbízatását, összekötve egy kirendeltetéssel - elhivatottsággal, úgy minden bizonnyal én is, Ewáld Frank, az igazságnak megfelelően tanúsítást teszek Isten, az Ő szent angyalai és az emberek előtt, hogy április 2. 1962 -ben, napfelkelte előtt, hallottam az Úrnak mindent átható, hatalmas, parancsoló szózatát, német nyelven. Annak ajkáról, akinek adatott a hatalom mennyen és földön, anyanyelvemen hallottam és átvettem megbízatásomat és küldetésemet. Az Úr minden szót kihangsúlyozott, sőt feltűnést keltő érthetőséggel ejtette ki a szavakat. Ez élményemet illetően örömmel hívom Istent tanúmnak.

Ama naptól fogva engedelmes voltam a mennyei megbizatásnak, országról országra és kontinensről kontinensre utaztam, hirdetvén Isten beszédét és tovább adva a szellemi eledelt azoknak, akikben éhség van Isten szavát hallgatni (Ámós 8,11; Máté 24,45). Minden természetfeletti élményeim felsorolásában itt nem tudok és nem is akarok belemenni. Az évek folyamán hallottam még egynéhányszor az Úrnak hangját és utasításokat kaptam. Valamennyi élmények, amelyekkel megajándékozott az Úr, számomra nagy jelentőséggel bírnak. Hogyha egynéhányat megosztok veletek, csak azért teszem, hogy Istennek valamennyi őszinte gyermekei örülhessenek afelett, hogy hűséges az Úr és még ma is igazolja magát, velem együtt  pedig Istennek adjatok hálát és Őt részesítsétek a méltő megtiszteltetésben.

Utolsó élményem, amelyet a Bulgár Varna városban éltem át a Fekete Tenger mellett, 1999 julius 15. csütörtökön déltájt, utólag még mindig hatást gyakorol rám:

Át lettem helyezve a dicsősségbe és szemeim előtt láttam mint egy fényesen kivilágított elefántcsontból való dísztermet, amelyben — és itt ismét Istent idézem tanúmnak — a mennyei énnekkar állt és remekül énekelt. Mindannyian abban az irányban szegezték tekintetüket, ahonnan jött a fényesség, úgyszintén kezeiket egyöntetűen előre nyujtották, vízszintesből kissé fentebb. Német nyelven énekelték a 34. Zsoltárt. A hangjuk (szavuk) olyan harmonikus volt mint egy hatalmas hang. A 8. versnél: „Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körűl és kiszabadítja őket.“ mind hangosabb lett az énekszó, a hangjaik rezegtek és mint egy refrént énekelték a vers végén: »És az Úrnak angyala most jelen van.« Ugyanez megismétlődött a 9. versnél fogva is: „Érezzétek és lássátok meg, hogy barátságos az Úr. Boldog az az ember, aki ő benne bízik.“ Eme szavak után még hatalmasabban énekelték: »Igen az Úr most jelen van …« 

Számomra azonnal feltűnt, hogy a Zsoltárt a Luther fordítása szerint énekelték, annyira közismert volt részemre a korábbi évekből. Azután mindjárt felírtam magamnak a szavakat, amelyek a Menge fordításában kissé másként hangzanak. Hiszen a dicsősségbe minden nemzetből és nyelvből lesznek emberek, akik magasztalva dícséretet mondanak az Úrnak (Jelenések 5,9). Arra is visszaemlékeztem aztán, hogy ama kilenc szavak az 1.Mózes 3,17 -ből, amelyeket Isten 1979 junius 19. reggelén haragos mennydörgő harsanó szavaiban intézett felém, ugyancsak a Luther fordítása szerint valók voltak. A számos Biblia-fordításokból túlnyomórészt a Hermann Menge szerintit olvasom és használom.

Szavak nem elégségesek, Isten jóságát kifejezésre juttatni. Ő az igazságos és hűséges.Talán magas fokú elhivatottságom miatt kellett annyi próbákon átmennem. Az ellenség egynéhányszor csaknem megölt a szószoros értelmében, hacsak a Malária tropicára gondolok, amely a kezelő orvos tudósítása szerint, biztos halálomat jelentette. Akit már a haldokló teremben vittek és akiről az orvoscsoport lemondott mint az én esetemben, az tudja, hogy mit jelent egy Istentől jött csoda. Újra és újra hallottam, amint az főorvos prof. dr. Becker ismételten mondja csoportjának: »Túl késő.« Azonban Istennek hatalmában áll az ellenség legádázabb támadásait is, legyen az lélekre vagy testre, győzelembe és áldásba átváltoztatni. 1981 január 3., ez a dátum tulajdonképpen halálom napja kellett volna legyen, ám ekkor átéltem a legfennségesebb élményeim egyikét, amely maradandó áldás lett számomra.

Átéltem másodjára, hogy testemből elvétettem; ekkor átéltem az elragadtatást. És ismételten Istent idézem tanúmnak. Láttam az elragadtatott sereget, amint felvétetett, és az első sorban találtam magamat. Mindannyian fiatalok voltak, mindannyian fehérbe voltak öltözve, a testvérnők hosszú haja hátukon nyitva lecsüngött minden színben, éppen úgy mint természetileg van. Valóban bepillanthattam a dicsősségbe és láttam a szent várost amint piramis szerűen kimagaslik. A fény a csúcsról áramlott szét és önmagában kitűnő ragyogásban és kitűnő csillogásában áthatolt minden körülhatároltat; a határosan fekvő kristálynak látszott és az egész földkerekségét megvilágította. 

Valamennyi megpróbáltatások, félreértések és szomorúságaim közepette, támadások, a folytatólagos rosszindulatú rágalmazások között Isten újra és újra megvígasztalt — az Ő Szavát beváltotta és az Ő hűségességét nem vonta meg tőlem, velem lévén életem minden szakasszában. Az Ő megtiszteltetésére tanúvallomást tehetek azon hűségéről is, hogy a prédikációk ezreiben semmi olyasmit nem hirdettem, amit utólag korrigálnom kellett volna. Engedelmes voltam abban is, amit az Úr parancsolt nekem, ama reggelen Marseille - Franciaországban, miközben parancsoló hangon közvetlenül kétszer egymás után felszólított: »Én szolgám , állj fel és olvasd el a 2. Tim. 4. fejezetét!« Felálltam és asszerint cselekedtem amint a parancsot kaptam, elolvastam az első öt verset. Azután megint elkezdtem az 1. verstől olvasni. A második vers olvasása közben megértettem, közvetlen inspiráció által, hogy mit akar az Úr nekem ezzel mondani. A hangsúlyozás a következő szavakon volt: »Hirdesd az Igét,« — ez volt a felelet, e´s ehhez a továbbiak is hozzátartoznak: „…állj ki, akár alkalmas az idő rá, akár nem…!« Isten eredeti Igéje képes minden értelmezést és (félre)magyarázatot hatálytalanítani.

Aztán ráhelyeztem Bibliámat a kicsiny asztalra, felemeltem kezeimet az Úrhoz és így szóltam: »Amilyen bizonyos az, hogy Te óh Uram, parancsolóan felszólítottál ezen Igeszakaszt elolvassam, olyan bizonyos az, hogy csak azt lehet hirdetni ami az Igében meg van írva.  És amilyen bizonyos az, hogy a hét mennydörgés szava a Jelenésesk 10. fejezetéből, nem lett leírva Isten szavaként, olyan bizonyos az, hogy senki sem prédikálhat róla.!« Hiszen még mindig meg van írva: „Boldog, aki felolvassa és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.“ (Jelenések 1,3). Amint maga Isten mondja, csak az jön számitásba, ami meg van írva. Csak arról olvashatunk, csak azokat őrizhetjük meg, csak a megírtakat nyilatkoztatja ki Isten. Minden afelől való spekuláció, ami nincs megírva, nem lehet isteni eredetű és csak zűrzavart szít. És ha a mennyből jönne egy angyal, hogy közhírré tegye a hét mennydörgés szavát, így még őt is vissza kellene utasítsam.

Ha testvérek az ő különleges kinyilatkoztatásaikról prédikálnak, de hiszen nyilvánvaló kell legyen, hogy ezek által tanítványokat akarnak az ő kíséretükben vonni. Hogyha ezen kívül még azt a követelményt állítják, hogy csak azok részesülnek az elragadtatásban, akik az ő különös kinyilatkoztatásaiknak hitelt adtak, ez minden további nélkül Istenkáromlás.

Az én megbízatásom ez volt és ez marad: »az Igét úgy hirdetni, amint írva van, és emez óra üzenetét, a megígért és kinyilatkoztatott Igét, a vil´ág minden sarkára elvinni.« Hogyan vélheti maga´t valaki egyáltalán az Ige prédikátorának, ha olyan dolgokat hirdet, amelyek az Igében egyáltalán nem is állnak írva?

Ezt pedig az Úr szavának alapján mondom: A hét mennydörgés a Jelenések könyve 10. fejezetéből csak akkor hallatja majd szavát, midőn az Úr Szövetség angyala gyanánt lejön Izráel népéhez — egy órával sem előtte és egy nappal sem utána! Akkor valószerűség lesz, amikor a föld és a tenger eredeti tulajdonossa ráteszi az egyik lábát a tengerre a másikat a szárazföldre. Így áll írva és így fog bekövetkezni. Igy tesz róla tanuságot 1963 március 17. Bránhám testvér is, a pecsétek megnyitásáról szóló prédikációjában »Átmenet a hét gyülekezeti korszakból a hét pecsétekbe.«: »Ha megjegyeztétek: Ő a Krisztus. Az Ó-testamentumban >Szövetség angyala < gyanánt van megnevezve. Mármost közvetlenül a zsidókhoz jön, mert a gyülekezet tökéletesítve lett… Visszaemlékeztek-e még a Jelenések könyve 1. fejezetében vázolt angyalra? Most ugyanaz. Angyal„küldöttet“ jelent. Itt Izráel népéhez való küldött gyanánt látjuk Őt. A gyülekezet már el lett ragadtatva. Ők készek az elragadtatásra, midőn eljön az Ő gyülekezetéhez.« (A hét pecsétekbe való bevezetés, 66. old.). A menyasszony Vőlegény gyanánt várja az Ő visszajövetelét, hogy Vele együtt vacsorázzon.

Az ún. utolsó üzenet keretén belül is, sok minden tévesen fejlődött. Mindazok, akik személyükre való tekintettel el akartak érni valamit, az ellenség ihletése alá kerültek, ami által az isteni befolyás részenként le lett rombolva. Ha az Észak-Amerikában élő testvérek, Bránhám testvér valamennyi prédikációjait úgy hagyták volna, amint volt az ő eredeti formájában, és nem ragadtak volna ki idézeteket az összefüggésből, összeállítva ezekből az ő »jellegzetes üzenetüket«, egyáltalán nem is léteznének a számos irányzatok. Megmarad annál: Ha egy testvér elhagyja az Igét, Isten is elhagyja őt. Isten csak az Ő Igéjével szemben vállal kezességet, nem pedig a (félre)magyarázatokkal szemben. Ha pl. valaki azt tanítja és úgy hiszi, hogy ama hét erények (2.Péter 1), amelyek tulajdonképpen a Megváltó lényét tükrözték és tükrözik vissza valamennyi megváltottakban, hogy ezek az erények most tehát a hét mennydörgés legyen, az máris elveszítette a szellemi tájékozóképességét.

Mindezek ellenére maga az Úr fogja tökéletességre vinni az Ő művét éspedig nagy hatalommal. Ő a golgotai győző. Ő kiszólított magának egy Ige-menyasszonyt, akik nem pecsételik össze újra magukat, miután megmosattak a Bárány vérében, az Ige vízfűrdőjében megtisztíttattak és az Igazságban megszenteltettek. 

Ami engem illet, úgy amint már említettem is az Ige hirdetésére rendeltettem el és tudomásul kell vegyem, hogy az ellenség evégett vett célba támadásaival éspedig a legkönyörtelenebb módon úgy mint senki mást ezen a földön. Húsz évvel ezelőtt, 1979 -ben volt, amikor az ellenség az egész pokol hadát bevetette, Isten műve szétrombolására és az én pusztításomra, röviddel az összeesküvés után, a legsötétebb órában, vigasztalásomra megajándékozott az Úr az Ésaiás 54. fejezetének 15-17. terjedő szavaival: „Vedd tudomásodra, ha összegyűlvén összegyűlnek és rohamot indítanak ellened, ez nem én tőlem indul ki! Aki ellened rohamot indít, elesik miattad. Imé én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint; és én teremtém a pusztítót is a vesztésre! Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet mely ellened perbe száll, hazugsággal büntetsz; ez az Úr szolgáinak öröksége, és ez az ő igazságuk, amelyben Én részesítem őket. Igy szól az Úr szentenciája.“ 

Különösen azok tüntetik ki magukat, akik félremagyarázatokat terjesztenek, mert nincsenek az Igében megalapozva. Amint a próféták valamennyien, hordozói lévén az Igazság beszédének, üldözve, megkövezve és legyilkova lettek, ugyanez történt a mi Urunkkal is, az apostolokkal és én velem sem történik másként. A támadásokkal mindig az Ige hordozóit veszi céltáblájául az ellenség, mert ezzel áll vagy esik az isteni befolyás. Ámde Urunk vigasztalóan szól hozzánk az Ő hegyi beszédében: „Boldogok vagytok ha énérettem gyaláznak titeket, ha énérettem üldöznek és hazugul minden rosszat mondanak majd rátok! Örüljetek és ujjongjatok efelett, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben!Hiszen a prófétákat is így üldözték, akik előttetek éltek!“ (Máté 5,11-12). Igy hát próbáljunk meg örülni mindezek felett, még ha gyakorta elviselhetetlen fájdalmak között is.

Meg vagyok győződve afelől, hogy az Úr meg fog ajánd´ékozni végig az Ő erejével, az Ő beszédében megmaradni. Pál apostollal elmondhatom én is: Tudom, hogy kiben hiszek, és ebben olyan bizonyos vagyok, mint az apostol is volt. Ez okból befejezem ezt a részletet az ő tanúságtételével, amely egyidejűleg az én tanúságtételem is: „…mert tudom kiben vetettem bízalmamat, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő elég erős arra, az én nála letett kincsemet ama napra megőrizze. Egészéges tanításoknak mintaképeként tarts ki azok mellett, amelyeket tőllem hallottál, hitben és szeretetben, amelyek a Krisztus Jézusban gyökereznek. A reád bízott drága kincset őrizd meg, a bennünk lakozó Szent Szellem által!“ (2.Tim.1,12b-14). Az Úr, aki az Ő szolgálatában beállított, hűséges.