Körlevél Dezember 1998

Amikor Branham tv. »az idők függönye« mögé lett véve és megengedtetett néki mint Pál apostolnak, hogy betekintést kapjon a paradicsomba, hozzá lettek intézve eme szavak is: »Amikor eljön az Úr Jézus megítéltetel!« Meglepődve feltette azonnal a kérdést: »Avagy Pál-, Péter és a többi apostolok is meg kell jelenjenek Isten ítélőszéke előtt?« »Igen ők is megítéltetnek« — hangzott a felelet.

Itt nem fogunk belemenően foglalkozni a különböző »ítéletekkel«, amelyek a maguk idején bekövetkeznek, pl. amikor eljön az embernek Fia és ítéletet tart a népek fölött (Máté 25, 31), vagy a királyi birodalom felállításakor tartott ítéletről (Jel. 11, 18 és 20, 4) vagy a végítélettel. Ennélfogva szembe kell nézzünk azzal a ténnyel és valósággal, hogy kivétel nélkül mindenki — azok is akik a menyasszony gyülekezethez tartoznak - meg kell jelenjenek Krisztus ítélőszéke előtt.

Pál apstol önmagát belefoglalva így írja: »Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé. Mert írva áll: Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem – ezt mondja az Úr – és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett. Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek (Róma 14, 10-12).

»Ezért becsvágyunkat is abba helyezzük, hogy akár othon vagyunk, akár távol vagyunk neki tessünk. Mert mindnyájunknak láthatókká kell lennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki aszerint kapja meg jutalmát, amit a testén át művelt, a jót is, a hitványat is.« (2 Kor. 5, 9-10).

A menyasszony-gyülekezet nem kell megjelenjen »a végítéletkor a fehér trón előtt« tehát »a második feltámadáskor«. Ez Urunk következő szavaiból világosan kivehető: »Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak aki hallaja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ítéletre nem megy, ellenkezőleg - a halálból már átment az életre.« (János 5, 24). Ebből kifolyólag a hívők közül sokan azt következtetik, hogy egyáltalán nem ítéltetnek meg. Azzal a feltevésben, hogy sem önmaguk-, sem mások-, sőt még Krisztus előtt sem lesznek felelőségre vonva tetteikért, az Istenfélelem legcsekélyebb mértéke sem található meg bennük. Az idézett Ígeversek a Róma 14 és a 2 Kor. 5 -ből, valamint más Ígeveresek is jobb belátásra kellene bírjanak bennünket. Mielőtt a szentek a világ és az angyalok fölött ítéletet tarthatnak (1Kor. 6, 2+3), ők maguk is meg kell ítéltessenek. Kivétel nélkül minden, ami életünk folyamán tisztázatlan maradt, ott szóvá lesz téve, azaz színt kell vallanunk és minden tisztázódva kell legyen. Sőt minden hasztalan, kárt okozó szavakért is, felelőségre lesz vonva mindenki. »Azt mondom nektek, hogy minden henye (hasztalan) beszédért, melyet az emberek szólnak, számot fognak adni az ítélet napján.« (Máté 12, 36).

Pál apostol pontot tesz erre a témára és így írja: »Nekem pedig a legkisebb dolog, hogy ti ítélkezzetek rajtam, vagy emberi ítéletnap, sőt magam sem ítélkezem magamon, mert lelkiismeretem semmiről sem tud magamra vonatkozólag; de ez még nem tesz engem igazságossá: aki rajtam ítélkezik, az az Úr. Így hát idő előtt ti se ítéljetek semmi felől, amíg el nem jön az Úr. Ő majd rávilágit a sötétség rejtett dolgaira s világossá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenki az Úrtól kapja meg dícséretét.« (1Kor. 4, 3-5).

Ami az Igehirdetésre vonatkozik, elmondhatta Branham tv. az ő említett átélése folyamán »az idők függönye mögött« Pál- és Péter apostollal megegyezően: »Ugyanazt az Evangéliumot hirdettem és ugyanúgy végeztem a bemerítést amint ők is tették! Ha ők megállnak Isten előtt, én is helyt fogok állani.«! Ez az én őszinte tanuvallomásom is.

Pál apostol mély Istenfélelemtől áthatva írja az ő munkatársainak: »Erős bizonyságot teszek Isten és a Krisztus Jézus előtt, ki eleveneket és holtakat fog ítélni, arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép. … A jövendőre félretétetett nekem az igazságosság koszorúja és azt ama napon az Úr az igazságos bíró meg fogja nekem adni, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az ő megjelenését.« (2Tim. 4, 1-8).

Közvetlenül azután, hogy a mi Urunk a Máté ev. 25. fejezetében az 1-től 13-ig tartó Igeversekben, a Vőlegény eljöveteléről és a menyegzőre való bemenetelről beszél, a 14-ik verstől vázolva találjuk azt is, hogy miként fog elszámolni az Ő szolgáival, akiknek az Ő egész vagyonát különböző tálentumokban rábízta. A hűségesek, jutalom gyanánt bemehettek a menyezői vacsorára: »… Jól van derék hűséges rabszolgám! Kevesen voltál hű, sokak fölé foglak állítani! Menj be urad örömébe!« (23. vers). Előszőr számadást követel az Úr, csak azután következik az öröm-vacsorára való bemenetel. Pál apostol ír az ítéletbe való vizsgálatról is: »Ha valakinek a munkája, melyet épített, megmarad, bért kap majd, ha valakinek a munkája megég, kárát vallja, ő maga azonban meg fog menekülni, de úgy, mint tüzön keresztül.« (1Kor. 3, 14-15).

Sőt az üdvözültek között is nagy lesz a megkülönböztetés: »Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. Így van a holtak feltámadásával is. …« (1Kor. 15, 41-42a).

»Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek miként a csillagok örökkön örökké.« (Dániel 12, 3).

Pál apostol bátorítja mindazokat, akik Isten művében részt vesznek: »Így hát szeretett testvéreim, szilárdak legyetek mozdíthatatlanok, az Úr munkájának mindinekor bőviben levők, tudva azt, hogy fáradozásunk az Úrban nem hiábavaló.« (1Kor. 15, 58). Mi történik azonban azokkal, akik nem vesznek részt az Úr művében?

Az kétség nélkül megjutalmazza a hűséget, Ő maga fogja letörölni az Öveinek könnyeit és koszorukat (koronákat) fog kiosztani. Semmit sem fog tisztázatlanul hagyni az örökkévalóságra nézve. Efelől még sok írnivaló lenne. Hadd végezzük úgy futásunkat, hogy a győzők koszorujával megjutalmaztassunk (1Kor. 9, 24-27)! Tekintettel a mi Urunk Jézus Krisztusunk közeledő visszajövetelére, mindazok akik a menyasszony-gyülekezethez akarnak tartozni vizsgálatot kell tartsanak, egyáltalán semmi teret sem hagyva az ellenségnek a testvérek vádlójának. »Arra törekedjetek, hogy mindenkivel békességben legyetek és megszentelődjetek a mi nélkül senki sem fogja meglátni az Urat.« (Zsidók 12, 14).

Félelemmel és rettegéssel kell véghez vinnünk üdvösségünkre való futásunkat, rendbe hozva mindent Isten- és emberekkel. Vagy várni akarunk addig, amíg az Ananiás és Safira esetéhez hasonló esetek fognak bekövetkezni? (Ap. Csel. 5)? Az ítélet már most elkezdődik az Isten házán. Minden önelégültség, -tetszelgőség és ájtatos érzelmi álmodozás (szédelgés) mit sem használ senkinek. Vagy nyilvánvaló lesz a Krisztus valóban a mi életünkben és mi Vele az örökkévalóságban (Kol. 3) vagy áldozatul estünk valamilyen önámításnak. »Azért szeretteim, mivel várjátok ezeket, serénykedjetek azon, hogy mocsoktalanok- és feddhetetleneknek találjon majd titeket békességben.« (2 Péter 3, 14). Ez az Istenfélelem kellene átjárjon minden egyes hívőt, hogyha tudatosak lettünk afelől, hogy a mi szavaink és tetteink szerint ítéltetünk meg!

Az Úr így szól: »Lám sietve megyek (jövök)! A bér velem, hogy kinek-kinek megfizessek aszerint, amilyen a cselekedete.« (Jel. 22, 12). Avagy megállhatunk-e, úgy amint vagyunk Őelőtte és elhangzik-e a hívás szivünk mélyéről: »Ámen, jövel Uram Jézus!«?