1974 húsvétján sor került Isten háza felavatására, amely áldás-helyül szolgált ezreknek Európából és az egész világból, és mind a mai napig áldásul maradt. Nem egy katedrális, több hasonlatossága van a betlehemi istállóval mint egy szakrális kupola szerkezettel. Tekintettel a Jézus Krisztus elközeledett visszajövetelére, egy olyan lakóhelyre központosítottuk figyelmünket, amelynek benyomása nem az épület külsejében áll, hanem a benne imádkozó hívők belsejében, akik Isten templomát alkotják. Ők kell kedvesek legyenek az ÚR előtt amint írva áll: „Mert mi az élő Isten temploma vagyunk amiképp Isten megmondotta: Bennük fogok lakni és majd közöttük járok. Istenükké leszek s ők népemmé lesznek.“ (2Kor. 6,16).

A hetvenes évek közepén az ún. „végidő-hívők“ körében úgy az USA mint a Kanadai testvérek között, különösen ki lett emelve Jézus Krisztus visszajövetelével kapcsolatosan az 1977 –es év. És újra hűséges volt az ÚR , aki kellő időben egy mennyből jövő utasítást adott, mert hiszen eljövetelének idejét vagy óráját senki sem tudhatja. Egy szép szeptemberi nap volt az 1975-ben, az alkonyat már beállt, én a prédikátor szobából jövet úton voltam egyenesen Isten háza nyugati oldala felé, amikor az ÚR parancsoló hangon, amely mindannyiszor fentről jobb felől jött, szólt hozzám. Már az első szó hallatára mély tisztelet fogott el és megálltam. A Szavak így hangzottak: „ÉN SZOLGÁM, MENJÁT A SZOMSZÉD – TELEKRE ÉS SZENTELD AZT FEL NEKEM, MIVELHOGY GONDOSKODNOTOK KELL SZÁLLÁSRÓL. SZÁMOS ORSZÁGOKBÓL FOGNAK JÖNNI AZ EMBEREK, AKIKET EL KELL MAJD SZÁLLÁSOLNI…“ Helyben megfordultam, átmentem a kiskapun, amely a mai bevásárló központhoz vezet, a magas kerítéssel elhatárolt szomszéd telekre, letérdeltem a bozótban — körülbelül ott, ahol most a 15. számú házhoz való bejárat áll — és felszenteltem azt az ÚR -nak. Nemsokára előállt az első épület a most már kb. tízezer négyzetméteren elterülő terepen.

Amikor az épület majdnem elkészült, mondja Paul Schmidt tv., miközben hozzám közeledik: „Frank tv. de hiszen ez a ház, még a látogatók felének sem lesz elég, annyian fognak jönni“. Ez a nyilatkozat annyira foglalkoztatott utána, hogy utóhatása volt. Csak néhány nappal később egy reggel amint felnyitottam a bibliát, szemeim a 2.Krónika 14,7 b –re estek, — az én bibliámban az első sor fent jobb oldalt — és ott ezt olvastam: „Azért építének épületeketés lőn jó előmenetelük.“ Újra és újra elolvastam letérdelve az Ige-szakaszt és feltűnt nekem, hogy nem egy épületről, hanem épületekről van írva többes számban. Most már bizonyos voltam benne: Az ÚR mondani akar nekem ezáltal valamit. Füleimmelnem hallottam hangos hangot, de szívemben egy halk hang nagyon érthetően megszólalt: „Építs két egyforma házat!“ És így is történt, hogy hitben és nagyon sok közös önfeláldozással 1977 és 1978 –ban befejeztük az épületeket. A kilencvenes évek elején felépíthettük a nyomtatvány- és könyvkiadó épületet is. 300 személyt el tudunk szállásolni és az imaház alatti étteremben, 400 személyt el tudunklátni élelemmel. A misszió-mű kiterjeszkedését, szemmel láthatóan Isten áldása kísérte. Senki nem hallott soha afelől, hogy itt pénzt kérjünk; az elszállásolás, az élelemmel való ellátás éppolyan ingyenes mint az összes irodalom, és valamennyi audió és videokazetta, amelyeket éppúgy ingyenesen szétküldünk az egész világba.

1974 húsvétján sor került Isten háza felavatására, amely áldás-helyül szolgált ezreknek Európából és az egész világból, és mind a mai napig áldásul maradt. Nem egy katedrális, több hasonlatossága van a betlehemi istállóval mint egy szakrális kupola szerkezettel. Tekintettel a Jézus Krisztus elközeledett visszajövetelére, egy olyan lakóhelyre központosítottuk figyelmünket, amelynek benyomása nem az épület külsejében áll, hanem a benne imádkozó hívők belsejében, akik Isten templomát alkotják. Ők kell kedvesek legyenek az ÚR előtt amint írva áll: „Mert mi az élő Isten temploma vagyunk amiképp Isten megmondotta: Bennük fogok lakni és majd közöttük járok. Istenükké leszek s ők népemmé lesznek.“ (2Kor. 6,16).

A hetvenes évek közepén az ún. „végidő-hívők“ körében úgy az USA mint a Kanadai testvérek között, különösen ki lett emelve Jézus Krisztus visszajövetelével kapcsolatosan az 1977 –es év. És újra hűséges volt az ÚR , aki kellő időben egy mennyből jövő utasítást adott, mert hiszen eljövetelének idejét vagy óráját senki sem tudhatja. Egy szép szeptemberi nap volt az 1975-ben, az alkonyat már beállt, én a prédikátor szobából jövet úton voltam egyenesen Isten háza nyugati oldala felé, amikor az ÚR parancsoló hangon, amely mindannyiszor fentről jobb felől jött, szólt hozzám. Már az első szó hallatára mély tisztelet fogott el és megálltam. A Szavak így hangzottak: „ÉN SZOLGÁM, MENJ  ÁT A SZOMSZÉD – TELEKRE ÉS SZENTELD AZT FEL NEKEM, MIVELHOGY GONDOSKODNOTOK KELL SZÁLLÁSRÓL. SZÁMOS ORSZÁGOKBÓL FOGNAK JÖNNI AZ EMBEREK, AKIKET EL KELL MAJD SZÁLLÁSOLNI…“ Helyben megfordultam, átmentem a kiskapun, amely a mai bevásárló központhoz vezet, a magas kerítéssel elhatárolt szomszéd telekre, letérdeltem a bozótban — körülbelül ott, ahol most a 15. számú házhoz való bejárat áll — és felszenteltem azt az ÚR -nak. Nemsokára előállt az első épület a most már kb. tízezer négyzetméteren elterülő terepen.

Amikor az épület majdnem elkészült, mondja Paul Schmidt tv., miközben hozzám közeledik: „Frank tv. de hiszen ez a ház, még a látogatók felének sem lesz elég, annyian fognak jönni“. Ez a nyilatkozat annyira foglalkoztatott utána, hogy utóhatása volt. Csak néhány nappal később egy reggel amint felnyitottam a bibliát, szemeim a 2.Krónika 14,7 b –re estek, — az én bibliámban az első sor fent jobb oldalt — és ott ezt olvastam: „Azért építének épületeket  és lőn jó előmenetelük.“ Újra és újra elolvastam letérdelve az Ige-szakaszt és feltűnt nekem, hogy nem egy épületről, hanem épületekről van írva többes számban. Most már bizonyos voltam benne: Az ÚR mondani akar nekem ezáltal valamit. Füleimmel  nem hallottam hangos hangot, de szívemben egy halk hang nagyon érthetően megszólalt: „Építs két egyforma házat!“ És így is történt, hogy hitben és nagyon sok közös önfeláldozással 1977 és 1978 –ban befejeztük az épületeket. A kilencvenes évek elején felépíthettük a nyomtatvány- és könyvkiadó épületet is. 300 személyt el tudunk szállásolni és az imaház alatti étteremben, 400 személyt el tudunk  látni élelemmel. A misszió-mű kiterjeszkedését, szemmel láthatóan Isten áldása kísérte. Senki nem hallott soha afelől, hogy itt pénzt kérjünk; az elszállásolás, az élelemmel való ellátás éppolyan ingyenes mint az összes irodalom, és valamennyi audió és videokazetta, amelyeket éppúgy ingyenesen szétküldünk az egész világba.